Az eljárási kötelességek (bevallás és adófizetés) változásai
Általános szabályok és kiskereskedelemmel nem foglalkozó átalányadózó kisvállalkozókra vonatkozó speciális esetek
A Helyi adótörvény (Htv.) 39/A paragrafusa a tételes adóalap-megállapítást választó kisvállalkozók számára két alapvető szabályt ír elő:
1. Az éves adót a következő év májusának utolsó napjáig kell befizetni.
2. A vállalkozóknak – a jogutód nélküli új vállalkozásokat kivéve – és figyelembe véve azt a törvényi változást, mely szerint az adó alapja, mértéke vagy az adókedvezmény/adócsökkentés „hatóköre” az adóévre változik, előleget kell fizetniük az adóévre.
Ezen általános szabályok mellett a tételes iparűzési adó szerint adózó és választó kisvállalkozókra – ide nem értve a kizárólag kiskereskedelemmel foglalkozó átalányadózókat – speciális eljárási kötelezettségek vonatkoznak a Htv. 39/A paragrafus (8)-(10) bekezdéseiben foglaltak szerint.
Fontos kiemelni, hogy a jogalkotó elsődleges célja az adóadminisztráció csökkentése azokra az adóévekre, amelyekre azonos mértékű tételes adófizetés vonatkozna az éves bevétel alapján.
Ebben az esetben:
1. Nem kell megállapítani és bevallani az adóalapot és az adót az adóévre (első alkalommal 2023-ban), valamint az adóelőleget a következő (2024-ben kezdődő) adóévre.
2. Ha a vállalkozó éves bevétele nem haladja meg a megelőző évi adóalap bevételi sávjának felső határát, akkor csak egyszer kell fizetnie adóelőleget évente (például 2024-ben). Ebben az esetben az adóévre fizetett adóelőleg összege azonos az éves adó összegével.
3. Ha a kisvállalkozó nem nyújt be adóbevallást az adóévet követő év májusának utolsó napjáig, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adófizetési kötelezettségét az adóelőleg befizetésével teljesíteni kívánta.
Vegyük szemügyre, hogy mely esetekben indokolt vagy szükséges az iparűzési adóbevallás benyújtása, ha a bevételi sáv változik a megelőző adóévhez képest:
– Ha a kisvállalkozó éves bevétele csökken a megelőző évi bevételhez képest (átlépve a bevételi sávhatárt), és így alacsonyabb adóalapot alkalmaz az adóévre, akkor az adóévre (az éves adónál) befizetett többletadó csak a benyújtott bevallás alapján kérhető vissza.
– Ha a kisvállalkozó éves bevétele növekszik a megelőző évhez képest (átlépve a bevételi sávhatárt), és így magasabb adóalapot kell alkalmaznia az éves adó megállapításához és befizetéséhez, akkor az adóévre (az éves adóalapnál kisebb adóalap után) befizetett adóelőleg és az éves adó közötti különbözetet a benyújtott adóbevallás szerint, a bevallás benyújtására előírt törvényi határidőig meg kell fizetnie.
– A vállalkozónak az új tételes iparűzési adóalap alkalmazásának első (2023.) adóévében két jogcímen lehet adófizetési kötelezettsége: egyrészt a 2022. adóévre már befizetett adó(előleg) és a megállapított és bevallott éves adó (adózó terhére mutatkozó) különbözete miatt, másrészt a 2023. adóévre (tételes iparűzési adó szerinti adózásra vonatkozó) nyilatkozata alapján az adóelőleg miatt. Az előbbi esetben az adó különbözet, míg az utóbbi esetben az adóelőleg befizetése a – a 22HIPAK formanyomtatványon benyújtott adóbevallás és nyilatkozattétel joghatásaként – a bevallás benyújtására előírt törvényi határidőig (2023.05.31.) esedékes.
Vegyük szemügyre azt is, hogy mely esetekben nem kell a tételes adóalap szerinti adózást választó kisvállalkozónak bevallást benyújtania az éves adóról vagy az adóelőlegről. Ha az adózó:
a) éves adója nem haladja meg az éves adóelőleg összegét (a bevételi sáv és a hozzá tartozó adóalap nem változott az előző adóévhez képest),
b) az adóévre befizetett adóelőleg összege több, mint az éves adó összege a benyújtott bevallásban, de a túlfizetett adót (többletadót) az adózó nem kéri vissza,
c) nem köteles bevallást benyújtani a befizetett adóelőlegről, mert a megelőző adóévről – a) vagy b) pont szerinti esetben – sem terhelte bevallás-benyújtási kötelezettség.
Az átmeneti szabály azokra a kötelezettségekre vonatkozik, amelyek akkor merülnek fel, amikor egy kisvállalkozás áttér a tételes iparűzési adóalap-megállapításra. Az átmeneti szabály szerint az áttérés adóévében, legyen az 2023, a következő kötelezettségek érvényesülnek:
a) Az adóév harmadik hónapjának 15. napján esedékes a korábban bevallott adóelőleg. Ez a korábban bevallott, vagy változás-bejelentés során bejelentett adóelőleg, amit meg kell fizetni eredeti esedékességekor.
b) Amennyiben a kisvállalkozó előző évi bevétele nem haladja meg a 25 millió Ft-ot, vagy az átalányadózásra kötelezett kiskereskedő esetén a 120 millió Ft-ot, az adóelőleg összege a megelőző adóév bevétele alapján számított bevételi sávhoz tartozó adóalap és az önkormányzati rendelet szerinti adómérték szorzata lesz. Ez a szabály eltér a (9) bekezdésben foglaltaktól, mely szerint az adóelőleg összege megegyezik a megelőző adóév adójával.
c) Az a) pont szerint megfizetett adóelőleg összege beszámítható a (9) bekezdés vagy a b) pont szerint fizetendő adóelőleg összegébe, és ez az összeg az adóév ötödik hónapának utolsó napjáig fizetendő.
Az adótörvények kifejezetten rögzítik, hogy a kisvállalkozó, aki a tételes iparűzési adóalap szerinti adózást választja, nem jogosult az adóelőnyök érvényesítésére. Ezt értjük úgy, hogy a vállalkozó adóévi bevételi sávjához tartozó tételes adóalap és a rendeleti adómérték szorzatának megfelelő összeg, mindenféle jogcímen történő levonás nélkül, az adóévre fizetendő iparűzési adó összege.
A törvényi módosításból az is következik, hogy a kisvállalkozó, aki a tételes iparűzési adóalap-megállapítási módot választja, nem alkalmazhat adókedvezményeket.
Ez azt jelenti, hogy a vállalkozó az adóévre fizetendő iparűzési adó összegét nem csökkentheti semmilyen módon pl. önkormányzati döntéssel mentesített adóalap vagy adómérték csökkentés által.
Röviden összefoglalva, a kisvállalkozó számára, aki adóelőnyt igénybe tud venni, és így nincs iparűzési adófizetési kötelezettsége, vagy akit az általános adóalap-megállapítás szabálya alapján kevesebb adó terhelne, mint a tételes adóalap szerinti adó összege, nem célszerű a tételes iparűzési adóalap-megállapítási módot választani, még ha ez egyszerűsítené is az adó megállapítását és bevallását.
Átmeneti rendelkezések a 2022. év végéig tételes iparűzési adóalap szerint adózó KATA alanyokra
Az iparűzési adótörvény (Htv.) 2022. december 31-ig érvényes 39/B. (3) és (9) bekezdései alapján a kata-alanyok a tételes iparűzési adóalap (székhely/telephely településenként 12 hónapos adóévre 2,5 millió Ft adóalap) adózási formát választhatták a Kata tv. hatálybalépése óta, 2022.09.01-től kezdődően. Ezen egyszerűsített adóalap-megállapítási mód azonban 2022. december 31-én megszűnt. Ennek megfelelően a 2022-ben tételes iparűzési adóalap szerint adózó kata-alanyoknak 2023-ban más adózási módszert kell választaniuk, erre a Htv. 51/Q. §-a állapít meg átmeneti szabályokat. Az átmeneti szabályok szerint:
a) Az adózó 2023. május 31-ig nyújthatja be 2022-es adóbevallását.
b) Ha a vállalkozó 2023-ban nem nyújt be bejelentést az új tételes iparűzési adóalap szerinti adó megállapítására, akkor azt kell feltételezni, hogy 2023-tól az iparűzési adó alapját a Htv. – 2023. január 1-jétől hatályos – 39/A. §-a szerint állapítja meg. c) Ha a vállalkozó 2023. január 1-jétől nem kívánja az új egyszerűsített adóalap-megállapítási módszert alkalmazni, akkor ezt 2023. május 31-ig jelentenie kell az adóhatóságnak a bevallási vagy a változás-bejelentési nyomtatványon. Ebben az esetben az adózónak az előlegfizetési időszakban (2023. január 1. – 2024. június 30. között) 75 000 Ft adóelőleget kell bevallania, amely két részletben esedékes: 2023. május 31-ig 50 000 forint, és 2024. március 15-ig 25 000 Ft.
További változások az iparűzési adóval kapcsolatban
A kiva-alanyok változatlan tartalmú egyszerűsített adóalap-megállapítási módszert alkalmazhatnak
A Mód. tv. 64. §-a 2023. január 1-jei hatállyal újra bevezette a Htv. 39/B. §-át. A kiva-alanyok a korábbi szabályozáshoz hasonlóan továbbra is választhatják az egyszerűsített adóalap-megállapítási módot. Ebben az esetben a kisvállalati adó alapjának 20%-kal növelt összegben állapíthatják meg az iparűzési adóalapjukat 2023-ban [Htv. 39/B. § (1) bek.]. Fontos megjegyezni, hogy a választásukról „legkésőbb az annak benyújtására előírt határidőig” [Htv. 39/B. § (2) bek.] – bejelentést (nyilatkozatot) kell tenniük. Ez jogvesztő határidő, tehát a bevallás törvényi határideje után – a véglegessé vált igazolási kérelem kivételével – már nem választható az iparűzési adóalap egyszerűsített megállapítása az adott adóévre.
