Az új, tételes (egyszerűsített) Iparűzési adóalap szerinti adózás
Érdemes a 2023-as Iparűzési adó változások előtt visszatekinteni a törvény által biztosított 2022-es egyszerűsített adóalap megállapítási módokra.
Az Iparűzési Adó Törvény – 2022. december 31-ig hatályos – előírásai négy típusú egyszerűsített adóalap-megállapítási módot tartalmaznak, tehát az éves iparűzési adóalap:
a) az ÁTALÁNYADÓZÁS választó egyéni vállalkozók és mezőgazdasági őstermelők esetében az Szja tv. szerint megállapított jövedelem 20%-kal növelt összege,
b) a) pont alá nem eső (tehát nem átalányadózó, BÁRMILYEN MÁS adózási módot alkalmazó vállalkozók) esetében – feltéve, hogy az éves nettó árbevétele maximum 8 millió forint, vagy 12 hónapnál rövidebb adóév esetén a nettó árbevétele nem haladja meg a 8 millió forint napi időarányosított összegét – a nettó árbevétel 80%-a,
c) a KIVA adózók esetében a KIVA adóalap 20%-kal növelt összege,
d) azoknak a KATA adóalanyoknak, akik az adóévben előre nyilatkoztak az Iparűzési Adó Törvény 39/B. § (3) bekezdése szerinti adóalap alkalmazásáról, a székhelyük vagy telephelyük szerinti településre (12 hónapos adóév esetén) 2,5 millió forint adóalappal adóznak.
Az egyszerűsített iparűzési adóalap szerinti adózást választó adózók az általános adóalap-megállapítás szabálya helyett a rájuk vonatkozó, vagy általuk kiválasztott egyszerűsített adóalap-megállapítási módszer alkalmazásával határozták meg és vallották be az éves iparűzési adóalapjukat és adójukat.
Az a), b) és d) pontban szereplő egyszerűsített adóalap-megállapítási módszerek helyett, 2023. január 1-től kezdődően, a következő pontokban bemutatott tételes adóalap lép érvénybe (mint új egyszerűsített adóalap-megállapítási módszer).
Tehát a 2022-as adómegállapítási módok közül CSAKIS A KIVA szerinti adómegállapítási mód maradt meg.
Lényegében a 2022-ban csak is kizárólag a KATA adózók által alkalmazható tételes adóalap utáni adózási módot szélesítették ki a törvény által meghatározott „KISVÁLLALKOZÁSOK” részére, valamint az alkalmazását és a tételes adóalapot sávos módon határozták meg, amit a következőkben részletezünk.
A tv. által „Kisvállalkozások” által alkalmazható sávos tételes adóalap meghatározási mód
A 2023.01.01-től hatályos helyi adó törvény az új egyszerűsített iparűzési adóalap-megállapítási móddal bővült (más néven, tételes adóalap szerinti adózási módot) részletezi, melyet az alábbiakban tárgyalunk.
Az új tételes iparűzési adóalap szerinti adózási mód választása általában a naptári évvel egyező üzleti évet alkalmazó vállalkozások körében lesz a leggyakoribb és legnépszerűbb, így a magyarázatok és példák is főként ezen körre vonatkoznak.
Az Htv. 39/A. §-a alapján kisvállalkozásnak az a vállalkozó minősül, amelynek 12 hónapra eső adóévi bevétele nem haladja meg:
a) a 25 millió forintot,
b) a 120 millió forintot, feltéve, hogy az Szja törvény szerint kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végző átalányadózónak minősül [Htv. 39/A. § (1) bekezdés].
Az említett bekezdés a) pontjában meghatározott általános bevételi határ (maximum 25 millió forint/adóév) független a vállalkozó jogállásától (Szja törvény szerinti egyéni vállalkozó/mezőgazdasági őstermelő, jogi személy, egyéni cég, egyéb szervezet), illetve az alkalmazott adózási státusától (KATA, KIVA, Társasági adó alany, Szja törvény szerinti vállalkozói jövedelem szerint adózó vagy nem kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végző átalányadózó).
Ugyanakkor a hivatkozott bekezdés b) pontjában rögzített speciális bevételi határ (maximum 120 millió forint/adóév) kizárólag a 210/2009. (IX. 29.) Kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenységet végző egyéni vállalkozókra vonatkozik, akiknek éves bevételük nem haladja meg az éves minimálbér ötvenszeresét (2023-ban 139,2 millió Ft összeg).
Mindenképpen szükséges a vállalkozás szintjén megnézni, hogy teljesül-e az általános vagy a speciális bevételi határ, vagy sem. Ha a vállalkozó adóévi bevétele az általános vagy a speciális bevételi határt akár csak 1 forinttal is meghaladja, akkor az adózó nem minősül a Htv. alkalmazásában kisvállalkozónak, és így nem jogosult az adóévi iparűzési adóalapját a tételes adóalap szerint megállapítani
Az Htv. 39/A. § (1) bekezdése külön szabályozza azt az esetet, amikor a vállalkozó adóéve 12 hónapnál rövidebb (például év közben jogelőd nélkül kezdi meg tevékenységét, avagy éppen megszünteti tevékenységét, vagy jogalanyisága egyéb okból szűnik meg). Ilyen esetben 12 hónapra vetítve (napi arányosítással) kell számítani a tört időszak bevételének megfelelőségét a bevételi határhoz képest.
Bevételek értelmezése, tételes adóalapok
A Htv. értelmében a kisvállalkozás bevétele:
a) Az Szja tv. hatálya alá tartozó vállalkozások (egyéni vállalkozók, mezőgazdasági őstermelők) esetében az Szja tv. alapján definiált
b) A Kata tv. szerinti Kata adóalanyoknál a Kata tv. § 4. pontja szerinti bevétel
c) Amennyiben a vállalkozás nem tartozik az a) és b) pont alatti kategóriákba, a nettó ár bevételnek helyi adó tv. szerinti meghatározás minősül
A kisvállalkozás adóévbeni iparűzési adóalapja az adóévbeni bevétel nagyságától függően önkormányzatonként (településenként) eltérő lehet, tehát
- 2,5 millió forint, ha a bevétel a 12 hónapos adóévben nem haladja meg a 12 millió forintot,
- 6 millió forint, ha a bevétel a 12 hónapos adóévben meghaladja a 12 millió forintot, de nem éri el a 18 millió forintot,
- 8,5 millió forint, ha a bevétel a 12 hónapos adóévben meghaladja a 18 millió forintot, de nem haladja meg a 25 millió forintot,
- Az átalányadózók esetében, akik az Szja tv. alapján kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végeznek, a bevétel nem haladja meg a 120 millió forintot.
Az adóévbeni tételes adóalapok esetében a konkrét bevételi sávok (például 0 Ft és 12 M Ft között) nem befolyásolják az adott bevételi sávhoz kapcsolódó adóalapot.
Amennyiben a vállalkozó adóéve kevesebb mint 12 hónap, az adóévbeni adóalap az a), b) vagy c) pont szerinti adóalap időarányos része, amit az adókötelezettség napjai alapján számítanak ki napi arányosítással.
A tételes iparűzési adóalap használatának előfeltételei és a döntés jogi következményei
Szükséges nyilatkozat az egyszerűsített adóalap szerinti adózás választásáról
Az a kisvállalkozás, aki először alkalmazza a tételes iparűzési adóalap szerinti adózást, köteles erről nyilatkozni, külön-külön az önkormányzati adóhatóságnak a székhelye és a telephelye szerint, míg a speciális gazdasági zónába tartozók a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (a továbbiakban összegezve: adóhatóság). Az új, tételes iparűzési adóalap szerinti adózás alkalmazása adóévenként nem kötelező, hanem törvény által biztosított lehetőség az adott adóév bevételei alapján kisvállalkozói státuszba sorolt iparűzési adóalanyok számára. Tehát, az adózó döntése (választása) joghatással bír az egyszerűsített iparűzési adóalap használatára.
A nyilatkozat leadásának módja és határideje A tételes iparűzési adóalap szerinti adózást választó nyilatkozatot
a) a megelőző adóévre vonatkozó iparűzési adóbevallásban kell leadni (első alkalommal a 22HIPAK formanyomtatványon), a bevallás leadásának törvényi határidejéig [Htv. 39/A. § (4) bekezdés a) pontja szerint], azaz az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig (első alkalommal 2023. május 31-ig);
b) a jogelőd nélkül alakult vállalkozásoknak az első adóévre vonatkozó iparűzési adóbevallásban az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig;
c) a már más településen működő, de az adott településen csak év közben (pl. új telephely létesítése, székhely-áthelyezés esetén) iparűzési tevékenységét megkezdő adózóknak a településen keletkezett iparűzési adókötelezettségétől számított 15 napon belül be kell nyújtaniuk a bejelentkezési, változás-bejelentési nyomtatványt az adóhatósághoz, az adózás rendjéről szóló tv. (a továbbiakban: Art.) alapján.
A kisvállalkozó nyilatkozatának hatálya
Amikor egy kisvállalkozó nyilatkozatot tesz a tételes iparűzési adózásról, ez a nyilatkozat az adóév egészét érinti, kezdve a nyilatkozat megtételének pillanatától. Például, ha egy adózó 2023. május 31-ig vagy a telephely létrehozása során 2023. szeptember 15-ig nyilatkozik, a nyilatkozat érvényes a teljes 2023-as adóévre. Az önadózás során benyújtott adóbevallás, valamint a változásbejelentés az Art. és hely adó tv. alapján hajtható végre. A kisvállalkozó nyilatkozatának hatályát a következő esetek befolyásolják:
a) Ha az adózó nem szeretne tovább a korábbi adóévben választott tételes iparűzési adóalap szerint adózni, ezt a döntést az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig bejelentheti az adóhatóságnak.
b) Az egyéni vállalkozói tevékenység, mezőgazdasági őstermelői tevékenység, jogi személy, egyéb szervezet, egyéni cég megszűnése napjával,
c) Az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése napjával,
d) A székhelyen kívüli telephely megszűnése, vagy a székhely áthelyezése napjával, e) Az iparűzési adórendelet önkormányzati hatályon kívül helyezése napjával.
Bevételi plafon túllépése
A Htv. 39/A. § (5) bekezdése két adóévre megtiltja a tételes iparűzési adóalap-megállapítást, ha a vállalkozó bevétele a 25 millió Ft-ot, a kiskereskedelmi tevékenységet végző átalányadózók esetén a 120 millió Ft-ot meghaladja. Ebben az esetben az adózó két adóévre meg kell állapítania az iparűzési adó alapját az általános szabály szerint. A két adóév után az adózó újra választhatja a tételes iparűzési adóalapot, feltéve, hogy bevétele nem haladja meg a korábban említett összegeket. Azonban ha a bevétel az ezután következő adóévben is túllépi a meghatározott limitet, az adózó újra két adóévre kénytelen lesz az általános szabályok szerint megállapítani az iparűzési adó alapját.
Az adózás módjának megváltoztatása
Ha a vállalkozó döntést hoz az adózási mód megváltoztatásáról, legyen szó általános adóalapról történő váltásról vagy tételes adóalapról történő váltásról, a változás az adóév egészét érinti, függetlenül attól, hogy a döntés mikor történt. Az adózás módjának megváltoztatása érvényes az adóév egészére, kezdve a változás bejelentésének napjától. A módosítás bejelentése a Htv. 39/A. § (6) bekezdése alapján történik.
Az adóbevallás benyújtása
Az adózó köteles az adóbevallást legkésőbb az adóévet követő év május 31-ig benyújtani. Ha az adózó nem nyújtja be időben az adóbevallást, köteles fizetni a késedelmi pótlékot, amelynek mértéke a késedelmi időszak alapján számított százalékos arányban kerül meghatározásra. Az adózó köteles ezenkívül fizetni a késedelmi pótlékot is, amennyiben az adó összege nem kerül időben befizetésre.
