A tanulók és hallgatók társadalombiztosítási helyzete
Jogosultság társadalombiztosítási ellátásokra
A belföldön tanulói vagy hallgatói jogviszonnyal rendelkező személyek nem tekinthetők biztosítottnak kizárólag e jogviszonyuk alapján, mivel a tanulói, hallgatói státusz nem minősül keresőtevékenységnek, és a társadalombiztosítás ellátásaira jogosító, a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról és az ezzel összefüggő fedezetekről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 6. §-ában felsorolt biztosítási jogviszonyok körébe sem tartozik. Ennek ellenére a diákok szolidaritási alapon jogosultak egészségügyi szolgáltatás igénybevételére. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság alapját számukra a központi költségvetés által utánuk megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulék képezi.
Ennek megfelelően a Tbj. 22. §-a értelmében a kizárólag természetbeni ellátásra jogosult személyek körében kerülnek nevesítésre.
A Tbj. egyértelműen meghatározza, hogy mely tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján áll fenn az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság. Ennek értelmében jogosult az ellátásra:
– az a nagykorú magyar állampolgár, menekült vagy oltalmazott, aki a nemzeti köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy a nappali munkarend szerinti oktatás keretében folytat tanulmányokat;
– az a nagykorú magyar állampolgár, menekült vagy oltalmazott, aki a szakképzésről szóló törvény szerinti szakképző intézményben nappali rendszerű szakmai oktatásban vesz részt;
– az a nagykorú magyar állampolgár, menekült vagy oltalmazott, aki a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali tagozatos képzésben folytat tanulmányokat;
– az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy a köznevelésért, felsőoktatásért, illetve külpolitikáért felelős miniszter által adományozott ösztöndíj alapján áll tanulói vagy hallgatói jogviszonyban;
– az a személy, aki a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény hatálya alá tartozik, és a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá eső felsőoktatási intézményben nappali munkarend szerint folytat államilag támogatott vagy magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott tanulmányokat, vagy olyan ösztöndíjban részesül, amelyet közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány, illetve annak fenntartásában működő intézmény alapított [Tbj. 22. § (1) bekezdés i) pont].
Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság további feltételeként előírás, hogy az érintett személy belföldinek minősüljön, kivéve az ösztöndíjasokat, valamint a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény hatálya alá tartozó azon hallgatókat, akik államilag támogatott vagy magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott nappali képzésben vesznek részt [Tbj. 22. § (3) bekezdés].
Belföldinek minősül a Tbj. 4. § 1. pontja alapján:
– az a magyar állampolgár, aki rendelkezik Magyarország területén bejelentett lakóhellyel a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Lakcím tv.) szerint;
– az a személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá esik, és Magyarország területén legalább három hónapot meghaladó időtartamban gyakorolja e jogát, továbbá bejelentett lakóhellyel rendelkezik a Lakcím tv. alapján;
– a bevándorolt, a letelepedett jogállású, valamint a menekültként, oltalmazottként elismert személy, továbbá a hontalan személy is.
Emellett belföldinek számít az a magyar állampolgár is, aki legalább egy éve Magyarországon él, és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) szerinti – külföldön, illetve nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszerében létrejött biztosításra vonatkozó – bejelentési kötelezettségének nem tett eleget [Tbj. 22. § (7) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy az a magyar állampolgár, aki legalább egy éve életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik, de nem jelentette be, hogy külföldön vagy nemzetközi szervezetnél biztosítotti jogviszonya keletkezett, továbbra is járulékfizetésre kötelezett. E kötelezettség minden magyar állampolgárt terhel, és elmulasztása esetén az érintett személy mulasztási bírság megfizetésére kötelezhető [Ebtv. 80. § (5) bekezdés].
Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság kiterjed a természetbeni egészségbiztosítási ellátások igénybevételére, vagyis azokra a térítésmentes szolgáltatásokra, amelyek szűrővizsgálatok, gyógykezelések vagy egyéb egészségügyi beavatkozások keretében vehetők igénybe. Ide tartoznak továbbá azok az ellátások is, amelyek részleges vagy kiegészítő térítéssel járnak, illetve amelyekhez az állam árhoz nyújtott támogatást biztosít, például gyógyszerek vagy gyógyászati segédeszközök formájában.
E személyi kör ugyanakkor nem szerez jogosultságot pénzbeli ellátásokra – így például táppénzre vagy nyugdíjra – kizárólag a tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján. Amennyiben a tanuló vagy hallgató a tanulmányai mellett keresőtevékenységet is folytat, úgy biztosítási jogviszonyba kerülhet, és ezáltal teljes körű társadalombiztosítási ellátásra szerezhet jogosultságot.
Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság időbeli hatálya
A társadalombiztosítási ellátásokat szabályozó Tbj. 22. § (6) bekezdése különös szabályként rendelkezik arról, hogy a tanuló, a képzésben részt vevő személy, valamint a hallgató egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosult a tanulói vagy hallgatói jogviszony kezdetétől egészen addig, amíg a diákigazolványra való jogosultsága meg nem szűnik. Ez a jogosultság magában foglalja azt az időszakot is, amely alatt a tanulói vagy hallgatói jogviszony szünetel.
A diákigazolványhoz kapcsolódó jogosultság tartalmát és időtartamát a 362/2011. (XII. 30.) Kormányrendelet (a továbbiakban: 362/2011. Kormányrendelet) határozza meg. E rendelet 15. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a diákigazolvány – többek között – igazolja a tanulói jogviszonyt, a felnőttképzési jogviszonyt, valamint a hallgatói jogviszonyt az igazolványon feltüntetett oktatási intézménnyel. A diákigazolvány típusait a rendelet 14. § (1)-(2) bekezdései határozzák meg, melyek szerint lehet nappali, esti, levelező, távoktatásos, vagy más sajátos formájú, amely típus az igazolványon is feltüntetésre kerül.
A diák tanulói jogviszonya megszűnését követően a tanuló legkésőbb az adott év október 31-éig jogosult diákigazolványra. Amennyiben azonban a képzésben részt vevő személy felnőttképzési jogviszonya, illetve a hallgató hallgatói jogviszonya az adott tanév első félévében szűnik meg, akkor a megszűnést követően március 31-éig; amennyiben a második félév során szűnik meg, akkor október 31-éig marad fenn a diákigazolványra való jogosultság [362/2011. Kormányrendelet 15. § (3)-(4) bekezdés].
Az előzőekkel szoros összefüggésben említést érdemel az úgynevezett passzív egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság intézménye is. Ennek értelmében a belföldinek minősülő személy a biztosítási jogviszonyának, illetve a Tbj. 22. § (1) bekezdés a)–o) és r) pontjában meghatározott jogosultsági feltételek megszűnését követően is, legfeljebb 45 napon keresztül jogosult egészségügyi ellátást igénybe venni.
Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság az alábbi feltételek valamelyikének fennállása esetén hosszabbodik meg:
– 45 napig fennmarad, ha a jogosultsági feltétel a megszűnést megelőzően megszakítás nélkül legalább 45 napig állt fenn;
– ha a jogosultsági feltétel időtartama a megszűnést megelőzően nem érte el a 45 napot, akkor a fennállás időtartamával egyezik meg a jogosultság meghosszabbodása;
– szintén 45 napig marad fenn a jogosultság, ha a legutóbb megszűnt jogosultsági feltétel nem állt fenn 45 napig, de az azt megelőző, legalább 45 napig fennállt jogosultsági feltétel óta legfeljebb 30 nap telt el [Ebtv. 29. § (9) bekezdés].
Mindezek alapján megállapítható, hogy a nappali tagozaton tanuló diákok – beleértve a tanulókat, hallgatókat, valamint a képzésben részt vevő személyeket – esetében az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság egészen addig tart, ameddig diákigazolványra jogosultak, azaz az adott félév megszűnésének évében március 31-éig, illetve október 31-éig. Ezen időpontot követően, passzív jogosultság keretében további 45 napig vehetik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat.
Teendők az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság megszűnését követően
Abban az esetben, ha a diák egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága lejár, és ezt követően nem jön létre olyan jogviszony, amely a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságot megalapozza – így különösen, ha nem keletkezik biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony, mint például munkaviszony vagy egyéni vállalkozói jogviszony –, továbbá más, egészségügyi szolgáltatásra jogosító körülmény, mint például gyermekgondozási ellátás vagy ismételten fennálló hallgatói jogviszony sem áll fenn,
akkor – a társadalombiztosítási rendszerben való folyamatos részvétel biztosítása érdekében – az érintett személy köteles egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére.
A tanulói és hallgatói jogviszony szünetelése
A tanulói és hallgatói jogviszony szünetelésének szabályait részletesen meghatározza a nemzeti köznevelésről szóló törvény, a szakképzésről szóló törvény, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény. E jogszabályok egyértelműen meghatározzák, hogy milyen esetekben és milyen feltételekkel kerülhet sor a tanulmányi jogviszony ideiglenes szüneteltetésére.
A tanulói jogviszony szünetelésére példaként szolgál az az eset, amikor az érintett tanuló számára engedélyezik tanulmányai megszakítását. Ilyen esetben a tanulói jogviszony a tanulmányi kötelezettségek teljesítésének felfüggesztésével ideiglenesen szünetel.
A hallgatói jogviszony szünetelésének főszabálya szerint a hallgatói státusz akkor minősül szünetelőnek, ha a hallgató bejelenti, hogy a soron következő képzési időszakban nem kíván eleget tenni hallgatói kötelezettségeinek, illetve akkor, ha a hallgató az adott képzési időszakra nem jelentkezik be. Ebben az esetben a hallgatói jogviszony szünetelése nem haladhatja meg a két félévnyi, egybefüggő időtartamot. Fontos, hogy a hallgató a tanulmányi és vizsgaszabályzat rendelkezései szerint több alkalommal is kezdeményezheti jogviszonya szüneteltetését, amennyiben az adott felsőoktatási intézmény szabályai ezt lehetővé teszik.
A fentiektől eltérően a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény további, speciális eseteket is nevesít, amelyek a hallgatói jogviszony szünetelését eredményezhetik, eltérő időtartamokra. Ilyen lehet például az, amikor a hallgató gyermekgondozási díjban részesül, vagy amikor önkéntes tartalékos katonaként tényleges szolgálatteljesítésben vesz részt. Ezekben az esetekben a szünetelés időtartama igazodik az adott élethelyzethez, és nem feltétlenül esik egybe a fent ismertetett két féléves korláttal.
A tanulmányi jogviszony szüneteléséhez kapcsolódóan a 362/2011. (XII. 30.) Kormányrendelet 36. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közreműködő intézmény a jogviszony szünetelésének időtartama alatt nem továbbít diákigazolvány igénylést, továbbá nem jogosult az oktatási igazolvány érvényesítésére. Ennek értelmében, amennyiben a tanulmányok szünetelnek, az érintett tanuló vagy hallgató nem rendelkezik érvényes diákigazolvánnyal, amely egyébként az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság egyik alapfeltétele.
Családtámogatási ellátásokra való jogosultság érvényessége és megszűnése
A családok anyagi terheinek enyhítése céljából a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) különböző típusú, alanyi jogon járó ellátásokat biztosít. E támogatások igénybevételéhez nem szükséges előzetes biztosítási jogviszony, sem keresőtevékenység folytatása. A jogosultság tehát nem függ attól, hogy a szülő dolgozik-e, vagy rendelkezik-e társadalombiztosítási jogviszonnyal.
A Cst. alapján az egyik legfontosabb családtámogatási forma a családi pótlék, amely kétféle ellátást foglal magában: nevelési ellátást, valamint iskoláztatási támogatást. A nevelési ellátás azon gyermekek után folyósítható, akik még nem váltak tankötelessé, míg az iskoláztatási támogatás a tanköteles gyermekek után jár, valamint azok után is, akik ugyan már nem tankötelesek, de közoktatási intézmény keretében tovább folytatják tanulmányaikat. Ennek megfelelően például iskoláztatási támogatás illeti meg a szülőt abban az esetben is, ha gyermeke 17 évesen gimnáziumi tanulmányokat folytat.
Nevelési ellátásra az a szülő – például a vér szerinti vagy az örökbe fogadó szülő, illetve a szülővel közös háztartásban élő házastárs – válik jogosulttá, aki még nem tanköteles gyermeket nevel. E jogosultság egészen addig áll fenn, amíg a gyermek eléri a tankötelessé válás évének október 31. napját. A nevelési ellátást a területileg illetékes fővárosi vagy vármegyei kormányhivatal állapítja meg, míg a folyósítást a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága végzi.
A családi pótlék havi összege több tényezőtől függ, így például attól, hogy a családban hány gyermeket nevelnek, továbbá attól, hogy a gyermek(ek) nevelését mindkét szülő vagy csupán az egyik szülő látja-e el. Például egygyermekes család esetén a családi pótlék havi összege 12.200 forint, míg két gyermeket nevelő egyedülálló szülő esetében gyermekenként 14.800 forint az ellátás mértéke. Emellett a jogszabály magasabb összegű családi pótlékot ír elő a fogyatékossággal élő gyermek(ek) esetében. A családi pótlék összegeit a Cst. 11. § tételesen sorolja fel, különböző jogosultsági esetkörökre bontva.
Iskoláztatási támogatásra az a szülő jogosult, aki tanköteles gyermek neveléséről gondoskodik. E jogosultság a gyermek tankötelessé válásának évében november 1. napjától áll fenn, és kiterjed a tankötelezettség teljes időtartamára. Ezen túlmenően az iskoláztatási támogatás tovább is folyósítható, amennyiben a gyermek (vagy más jogosult személy) a tankötelezettség megszűnését követően is tanulmányokat folytat köznevelési vagy szakképző intézmény tanulói jogviszonyában. A jogosultság ebben az esetben addig az évig áll fenn, amelynek tanévzáró napján a tanuló a huszadik életévét betölti, míg sajátos nevelési igényű tanuló esetében a huszonharmadik életév betöltésének tanévében jár le a jogosultság, feltéve, hogy az érintett nem jogosult fogyatékossági támogatásra a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény alapján.
A 2024/2025. tanévre vonatkozóan a tanév rendjét a 32/2024. (VIII. 8.) belügyminiszteri rendelet határozza meg. E jogszabály szerint a tanítási év első tanítási napja 2024. szeptember 2. napjára (hétfő), míg az utolsó tanítási nap 2025. június 20. napjára (péntek) esik.
A gyermek tankötelezettségének szabályait az alábbiak szerint kell értelmezni. A gyermek abban az évben válik tankötelessé, amelyben augusztus 31-ig betölti hatodik életévét, legkésőbb azonban az azt követő évben köteles megkezdeni tanulmányait. Azon gyermekek esetében, akiknél szakértői bizottság javasolja az óvodai nevelés egy további évvel történő meghosszabbítását, a tankötelezettség csak ezt követően lép hatályba. A tankötelezettség teljesítése minden esetben a tanév első tanítási napján kezdődik.
Amennyiben a gyermek a szükséges fejlettséget korábban eléri, a szülő kérelmére, valamint a szakértői bizottság véleménye alapján a kormányhivatal engedélyezheti, hogy a gyermek a hatodik életév betöltése előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését. A tankötelezettség főszabály szerint a tanuló tizenhatodik életévének betöltéséig tart, azonban sajátos nevelési igény esetén ez az időtartam meghosszabbítható, mégpedig annak a tanévnek a végéig, amelyben a tanuló a huszonharmadik életévét betölti.