Cikksorozatunk harmadik részében az adólevonási jog önadózás keretében történő gyakorlását, valamint a különös jogállású adóalanyokra irányadó speciális szabályokat tekintjük át. Így említésre kerül a levonható ÁFA bevallásban való érvényesítése, valamint a bevallásban történő ÁFA visszaigénylési lehetőségek is. 
A különös jogállású adóalany között megvizsgáljuk az alanyi adómentes, pénzforgalmi elszámolást választó, valamint a tevékenységükből adódó (mezőgazdasági, utazásszervezési, használtcikk és befektetési arany) speciális adózási módot választók adólevonási lehetőségeit is.

 

1. Az adólevonási jog önadózás keretében történő gyakorlása

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) IX. Fejezetének 1. alfejezete, illetve az Áfa tv. 153–153/D. §-ai tartalmazzák az adó önadózás keretében történő megállapítására vonatkozó szabályokat. Az Áfa tv. 153. § (1)–(2) bekezdése szerint az adófizetésre kötelezettként eljáró adóalanyok főszabály szerint önadózás útján állapítják meg az adójukat, vagyis – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – kötelesek azt maguk megállapítani az Áfa tv., illetve az abban nem szabályozott kérdésekben az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) alapján.

Az adóalanyok az adólevonási jogukat is önadózás keretében kötelesek gyakorolni, az Áfa tv. 153/A., 153/C. és 153/D. §-aiban meghatározott szabályok szerint. Az Áfa tv. 153/A. §-a az adólevonási jog gyakorlásának módját, míg az Áfa tv. 153/C. és 153/D. §-ai a levonható adó utólagos módosulásának elszámolását rendezik. Ezzel összefüggésben az adóalanyoknak figyelemmel kell lenniük az Áfa tv. 186. §-ában foglalt, az adó visszaigénylésére vonatkozó előírásokra is.

1.1. Az adólevonási jog gyakorlásának módja

A belföldön nyilvántartásba vett adóalanyok esetében az adólevonási jog úgy gyakorolható, hogy az adott adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentik a levonható előzetesen felszámított adó összegével. Ennek keretében az adóalany levonhatja:

• egyrészt az ugyanazon adómegállapítási időszakban keletkezett levonható előzetesen felszámított adót, amelyet

  • termék beszerzéséhez, termék Közösségen belüli beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan, valamint az Áfa tv. 140. § a) pontja szerinti „határon átnyúló fordított adózás” alapján a saját részére, mint szolgáltatás igénybevevője részére adófizetési kötelezettséget keletkeztető szolgáltatás-igénybevétel előlegével összefüggésben fizetendő adóként állapított meg, vagy

  • termék importjához kapcsolódóan az adóalany maga vagy közvetett vámjogi képviselője fizetendő adóként állapított meg;

• másrészt az ugyanazon adómegállapítási időszakban vagy azt megelőzően, de legfeljebb az adott adómegállapítási időszakot magában foglaló naptári évet megelőző 1 naptári éven belül keletkezett egyéb levonható előzetesen felszámított adót.

Ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany ezt a levonási jogát nem gyakorolja a levonható előzetesen felszámított adó keletkezésével érintett adómegállapítási időszakban, illetve legkésőbb az azt magában foglaló naptári évet követő 1 naptári éven belül, akkor az adólevonási jog már csak úgy érvényesíthető, hogy az adóalany az Art. szerinti elévülési időn belül önellenőrzéssel módosítja azt az adómegállapítási időszakot, amelyben az adólevonási jog, illetve a levonható előzetesen felszámított adó keletkezett, és ott az előzetesen felszámított adó összegét növelő tételként veszi figyelembe az összeget.

Ha a fizetendő adó együttes összegének a levonható előzetesen felszámított adóval történő csökkentése negatív előjelű különbözetet eredményez, vagyis a levonható előzetesen felszámított adó összege meghaladja a fizetendő adó együttes összegét, akkor az adóalany e különbözetet – saját döntése szerint – jogosult:

• az Art. szerinti elévülési időn belül a soron következő valamely adómegállapítási időszakban a fizetendő adó együttes összegét csökkentő tételként figyelembe venni, vagy

• az Áfa tv. 186. §-ában meghatározott feltételek szerint és módon az állami adó- és vámhatóságtól visszaigényelni.

Ha az adóalany a negatív előjelű különbözet visszaigénylése mellett dönt, az adó-visszaigénylés az Art. szerinti esedékességtől kezdődően gyakorolható, feltéve, hogy:

• a visszaigénylést az Art. szabályainak megfelelően elkészített áfabevallás benyújtásával egyidejűleg, illetve az áfabevallás megfelelő soraiban kérelmezi, és

• a negatív előjelű különbözet abszolút értékben eléri vagy meghaladja

  • havi bevalló esetén az 1 000 000 forintot,

  • negyedéves bevalló esetén a 250 000 forintot,

  • éves bevalló esetén az 50 000 forintot.

Ha ez az alsó értékhatár csak több, egymást követő bevallási időszak negatív különbözeteinek előjelhelyes göngyölítésével teljesül, akkor a visszaigénylés legkorábban abban az időszakban kérelmezhető, amikor az így göngyölített különbözet eléri vagy meghaladja a fenti 1 000 000 forintos, 250 000 forintos vagy 50 000 forintos összeghatárt.

A belföldön nyilvántartásba vett adóalanyoknak és jogutódjaiknak arra is lehetőségük van, hogy a negatív előjelű különbözetet jogutódlással és jogutód nélküli megszűnés esetén is visszaigényeljék.

Ha az adóalany jogutódlással szűnik meg, és a záróbevallásban bevallott negatív előjelű különbözet abszolút értékben nem éri el az 1 000 000 forintos, 250 000 forintos vagy 50 000 forintos alsó összeghatárt, akkor a záróbevallásban kimutatott összegről a jogutód, illetve több jogutód esetén az általuk kijelölt jogutód rendelkezhet. Ilyenkor a jogutód akkor igényelheti vissza ezt az összeget, ha jogutódként, illetve adóalanyként megfelel az Áfa tv. adó-visszaigénylésre vonatkozó feltételeinek, és azokat saját magára nézve megfelelően alkalmazza.

Ha az adóalany jogutód nélkül szűnik meg, akkor is jogosult a záróbevallásában szereplő negatív előjelű különbözet visszaigénylésére akkor is, ha annak abszolút értékben kifejezett összege nem éri el az 1 000 000 forintos, 250 000 forintos vagy 50 000 forintos alsó összeghatárt.

Abban az esetben, ha az adóalany megszűnésekor a jogutód nem minősül belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak, az adó-visszaigénylés szabályai alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy az adóalany jogutód nélkül szűnt meg.

A belföldön nyilvántartásba vett adóalanyok arra is jogosultak, hogy a belföldi nyilvántartásba vételüket megelőzően keletkezett levonható előzetesen felszámított adót a nyilvántartásba vétel napját magában foglaló adómegállapítási időszakban az előzetesen felszámított adó összegét növelő tételként vegyék figyelembe, feltéve, hogy az Art. szerinti elévülési idő még nem telt le, és az adóalany korábban belföldön nem letelepedett adóalanyi minőségében az Áfa tv. XVIII. Fejezete szerinti különös szabályok alapján nem gyakorolt adó-visszatérítési jogot.

1.2. A levonható adó utólagos módosulásának elszámolása

A levonható adó utólagos módosulása, illetve annak elszámolása akkor merül fel, ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben az adólevonási jog keletkezését követően változás áll be, és ennek következtében a levonható adó összege csökken vagy növekszik, vagyis utólagos különbözet keletkezik.

Ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege csökken, az adóalany köteles a különbözetet a fizetendő adóját növelő tételként figyelembe venni abban az adómegállapítási időszakban, amelyben:

• a rendelkezésére áll az az okirat, amely az adólevonási jogot közvetlenül megalapozó, az Áfa tv. 127. § (1) bekezdése szerinti, másik fél vagy hatóság által kibocsátott okiratot módosítja vagy érvényteleníti, de legkésőbb a módosító vagy érvénytelenítő okirat kibocsátását követő hónap 15. napjáig;

• a részére vásárlásösztönzési célból pénzt térítenek vissza az Áfa tv. 77. § (4) bekezdése szerinti speciális esetben;

• a változás a fentieken kívüli egyéb esetben bekövetkezik.

Ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege növekszik, az adóalany – az adólevonási jog gyakorlására irányadó egyéb feltételek sérelme nélkül – jogosult a különbözetet az általa megállapított levonható előzetesen felszámított adó összegét növelő tételként figyelembe venni legkorábban abban az adómegállapítási időszakban, amelyben a rendelkezésére áll az az okirat, amely az adólevonási jog alapjául szolgáló, az Áfa tv. 127. § (1) bekezdése szerinti okiratot módosítja.

Ha a különbözet olyan előzetesen felszámított adót érint, amelyet

• termék beszerzéséhez, termék Közösségen belüli beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan, valamint az Áfa tv. 140. § a) pontja szerinti „határon átnyúló fordított adózás” alapján a saját részére, mint szolgáltatás igénybevevője részére adófizetési kötelezettséget keletkeztető szolgáltatás-igénybevétel előlegével összefüggésben fizetendő adóként az adóalany maga állapított meg;

• termék importjához kapcsolódóan az adóalany maga vagy közvetett vámjogi képviselője fizetendő adóként állapított meg;

• az adóalany az általa teljesített, az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti, ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősülő saját rezsis beruházásához, valamint vállalkozása tulajdonában lévő termék gazdasági tevékenységhez történő felhasználásához kapcsolódóan fizetendő adóként állapított meg,

akkor az adóalany a különbözetet abban az adómegállapítási időszakban köteles figyelembe venni, amelyben a fizetendő adó összegét növelő vagy csökkentő tételt el kell számolnia.

Az Áfa tv. 77. § (4) bekezdése szerinti, vásárlásösztönzési célú pénz-visszatérítés csak akkor minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának, ha a pénz-visszatérítésben részesülő adóalanyt a visszatérítést eredményező termékbeszerzésekhez vagy szolgáltatás-igénybevételekhez kapcsolódóan részben vagy egészben adólevonási jog illeti meg.

Az Áfa tv. alkalmazásában nem minősülnek az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának azok az esetek, amikor:

• az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet ellenértékét teljesen vagy részben nem térítik meg, kivéve az Áfa tv. 77. § (7) bekezdésében meghatározott, behajthatatlan követelésre vonatkozó utólagos adóalap-csökkentést;

• az Áfa tv. 11. § (3) bekezdése és az ott hivatkozott szabályok szerinti közcélú adományozás, illetve termékminta vagy kis értékű termék ingyenes átadása valósul meg;

• olyan megsemmisülés vagy egyéb vagyoni kár következik be, amelyet az adóalany tevékenységi körén kívül eső, általa bizonyított elháríthatatlan ok idézett elő;

• olyan egyéb vagyoni kár keletkezik, amelynél az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében az adott helyzetben általában elvárható módon járt el;

• az egycélú utalvány ellenében nem teljesítenek termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást.

Ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó csökkenése az Áfa tv. 77. § (7) bekezdésében nevesített, a behajthatatlan követelésként elszámolt ellenérték egészének vagy részének adót nem tartalmazó összegével történő utólagos adóalap-csökkentés következménye, akkor az adóalany köteles az áfabevallással egyidejűleg, az erre rendszeresített nyomtatványon nyilatkozni az állami adó- és vámhatóság részére:

• a különbözet összegéről, valamint

• annak az adóalanynak a nevéről és adószámáról, aki a különbözet alapjául szolgáló adóalap-csökkentést elszámolta.

2. A különös jogállású adóalanyok adólevonási jogára vonatkozó speciális szabályok

A cikksorozat első két részében, valamint a jelen cikkben ismertetett általános adólevonási szabályokon túl az Áfa tv. olyan speciális rendelkezéseket is tartalmaz, amelyeket kizárólag a különös jogállású adóalanyok kötelesek alkalmazni. Ahol a törvény különös szabályt nem ír elő, ott ezen adóalanyok is az általános szabályok szerint gyakorolják az adólevonási jogukat.

Az alábbiakban az Áfa tv. XIII–XVIII. Fejezete szerinti különös jogállással rendelkező adóalanyok – vagyis az alanyi adómentességet választó, a pénzforgalmi elszámolást választó, a mezőgazdasági tevékenységet végző, az utazásszervezőként eljáró, a viszonteladóként eljáró, valamint a befektetési aranyat értékesítő adóalanyok – adólevonási szabályait tekintjük át.

2.1. Az alanyi adómentességet választó adóalanyok adólevonási joga

Az Áfa tv. XIII. Fejezet 1. alcíme szerinti alanyi adómentességet Magyarországon alkalmazó, belföldön letelepedett adóalanyok az Áfa tv. 187. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a 195. § (1) és (5) bekezdése alapján az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó tekintetében sem az alanyi adómentesség fennállása alatt, sem azt követően nem gyakorolhatnak adólevonási jogot, függetlenül attól, hogy az adott ügyletben alanyi adómentes minőségükben jártak-e el.

Az Áfa tv. 195. § (2) bekezdése ugyanakkor kivételes szabályként lehetővé teszi az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó levonását, ha az olyan ügyletekhez kapcsolódik, amelyek:

• az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés a) pontja alapján belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősülő, tárgyi eszköz előállítását eredményező saját rezsis beruházásokhoz kapcsolódnak;

• a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék értékesítésére irányulnak;

• a vállalkozásban használt, tárgyi eszköznek nem minősülő beépített ingatlan (ingatlanrész) és a hozzá tartozó földrészlet értékesítésére irányulnak, ha az ingatlan az Áfa tv. szabályai szerint újnak minősül;

• a vállalkozásban használt, tárgyi eszköznek nem minősülő építési telek (telekrész) értékesítésére irányulnak;

• a vállalkozásban használt, tárgyi eszköznek nem minősülő új közlekedési eszköz Áfa tv. 89. § (1)–(2) bekezdése szerinti értékesítésére irányulnak.

Az Áfa tv. 195. § (3) bekezdése értelmében az adólevonási jognak e speciális gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a beépített ingatlan, építési telek és új közlekedési eszköz értékesítése esetén az adólevonási jog keletkezésére és az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg meghatározására az Áfa tv. 122. §-át kell alkalmazni.

Az Áfa tv. 195. § (6) bekezdése további korlátot tartalmaz: ha a belföldi adóalany valamely másik tagállamban a Héa-irányelv 284. cikkének megfelelő adómentességet nem választja, és az adott tagállamban teljesített termékértékesítései, szolgáltatásnyújtásai érdekében használja fel a beszerzett termékeket, igénybe vett szolgáltatásokat, akkor az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adót ezekre tekintettel nem jogosult levonásba helyezni.

2.2. A pénzforgalmi elszámolást választó adóalanyok adólevonási joga

Az Áfa tv. XIII/A. Fejezete szerinti pénzforgalmi elszámolást választó adóalanyok speciális adólevonási szabályait az Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés b) pontja, a 196/B. § (3) bekezdés a) pont ab) alpontja, valamint a 196/B. § (6) bekezdése tartalmazza.

Főszabály szerint a pénzforgalmi elszámolás választása azt eredményezi, hogy az adóalany a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan rá áthárított adó levonásának jogát legkorábban abban az adómegállapítási időszakban gyakorolhatja, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket a részére teljesítő partnerének megfizeti. Ez a szabály kizárólag azokra az ügyletekre vonatkozik, amelyekben az adót az adóalanyra áthárítják, tehát nem alkalmazható az olyan ügyletekre, ahol az adóalany a fizetendő adóként maga állapít meg előzetesen felszámított adót.

A főszabálytól eltérően, ha a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany:

• jogállásának megváltozása miatt előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult, akkor a jogállásváltozást megelőző napon;

• felszámolási, végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás alá kerül, akkor a tevékenységet lezáró adóbevallásban;

• tevékenységét szünetelteti, illetve végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás nélkül jogutód nélkül megszűnik, akkor az Art. szerint soron kívül benyújtandó adóbevallásban

gyakorolhatja a rá áthárított adó levonására vonatkozó jogát.

Ha az ellenérték jóváírása, kézhezvétele vagy megfizetése részletekben történik, akkor a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany a megfizetett részlet erejéig gyakorolhat adólevonási jogot.

Az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése alapján a pénzforgalmi elszámolást választó adóalanyok adólevonási joga abban az esetben is a rájuk áthárított adónak megfelelő fizetendő adó megállapításának időpontjában keletkezik, ha a részükre teljesítő partnerek is pénzforgalmi elszámolást alkalmaznak. Tekintettel arra, hogy a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany a saját belföldi teljesítései után a fizetendő adót az ellenérték kézhezvételekor vagy jóváírásakor állapítja meg, az ilyen adóalanytól terméket beszerző vagy szolgáltatást igénybe vevő partner adólevonási joga is akkor keletkezik, amikor az ellenérték adót is tartalmazó összegét megfizeti, függetlenül attól, hogy maga is pénzforgalmi elszámolást alkalmaz-e.

Ha a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany az Áfa tv. általános szabályait alkalmazó partnertől szerez be terméket vagy vesz igénybe szolgáltatást, akkor termékbeszerzői, illetve szolgáltatás-igénybevevői minőségben legkorábban abban az időpontban keletkezik az adólevonási joga, amikor a partnerének a fizetendő adóját az Áfa tv. általános szabályai szerint meg kell állapítania, függetlenül attól, hogy az ellenértéket a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany ezt megelőzően esetleg már megfizette.

2.3. A mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanyok és partnereik adólevonási joga

Az Áfa tv. XIV. Fejezete szerinti mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanyok az Áfa tv. 199. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése alapján a mezőgazdasági tevékenységük körébe tartozó ügyleteik tekintetében előzetesen felszámított adó levonására nem jogosultak, és e tevékenységük időszakában keletkezett, ahhoz kapcsolódó előzetesen felszámított adóra jogállásuk későbbi megváltozása után sem alapíthatnak adólevonási jogot.

A mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanyok ugyanakkor az Áfa tv. 200–202. §-aiban meghatározott feltételek mellett partnereikre kompenzációs felárat háríthatnak át, illetve annak megtérítésére tarthatnak igényt.

Az ilyen adóalanyoktól terméket beszerző, illetve szolgáltatást igénybe vevő, belföldön nyilvántartásba vett adóalany partnerek az Áfa tv. 203–204. §-ai alapján a rájuk áthárított kompenzációs felárat az Áfa tv. 120. § a) pontja szerint előzetesen felszámított adóként vehetik figyelembe, és arra adólevonási jogot alapíthatnak.

E partnerek az adólevonási jog gyakorlása során az általános szabályokat kötelesek megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy:

• az adólevonási jog a kompenzációs felárral növelt ellenérték maradéktalan megtérítésekor keletkezik, és

• a levonási jog tárgyi feltételeként személyes rendelkezésükre kell állnia az általuk kibocsátott felvásárlási okirat másodlati példányának.

2.4. Az utazásszervezők adólevonási joga

Az Áfa tv. XV. Fejezete szerinti, az utazásszervezési szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályokat alkalmazó utazásszervezőként eljáró adóalanyok az Áfa tv. 212. §-a alapján nem alapíthatnak adólevonási jogot az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, más adóalanyok által teljesített szolgáltatásnyújtásokhoz és termékértékesítésekhez kapcsolódóan megállapított adóra mint előzetesen felszámított adóra.

Ez a levonási tilalom kiterjed a külföldön letelepedett adóalanyoktól igénybe vett, „határon átnyúló fordított adózás” alá eső szolgáltatásokra is, amelyek után a fizetendő adót az utazásszervező maga állapítja meg.

Az utazásszervező az árrésadózás alkalmazása során az adóalap számításához szükséges kivonandó tagot növelni köteles a más adóalanyoktól megrendelt szolgáltatásokhoz és termékértékesítésekhez kapcsolódó adó összegével, ideértve a „határon átnyúló fordított adózás” keretében fizetendő adót is. Vagyis az utazásszervező által e körben megfizetett áfa az adóalapot csökkenti, ezért az ugyanazon összeg levonható előzetesen felszámított adóként már nem vehető figyelembe.

Az utazásszervezők ugyanakkor az általános szabályok szerint levonásba helyezhetik az utazásszervezési tevékenység érdekében igénybevett, illetve beszerzett olyan szolgáltatásokat és termékeket terhelő előzetesen felszámított adót, amelyeket az utas felé nem számláznak tovább.

2.5. A viszonteladók adólevonási joga

Az Áfa tv. XVI. Fejezete szerinti, a használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályokat alkalmazó viszonteladók esetében az Áfa tv. 222. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a viszonteladó a használt ingóságok, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek beszerzéséhez, Közösségen belüli beszerzéséhez, illetve importjához kapcsolódó előzetesen felszámított adót nem jogosult levonni.

Ez a levonási tilalom attól függetlenül fennáll, hogy a viszonteladó a részére előírt árrésadózást az egyedi vagy a globális nyilvántartáson alapuló módszerrel alkalmazza.

2.6. A befektetési aranyat értékesítő adóalanyok adólevonási joga

Az Áfa tv. XVII. Fejezete szerinti, a befektetési aranyra vonatkozó különös szabályokat alkalmazó adóalanyok az Áfa tv. 240–241. §-ai alapján gyakorolhatnak adólevonási jogot.

Ha az ilyen adóalanyok befektetési arany értékesítésére irányuló, az Áfa tv. 231. § (1) bekezdése alapján adómentes ügyleteket teljesítenek, akkor – az egyéb feltételek fennállása mellett – jogosultak levonni azt az adót, amelyet:

• a befektetési arany értékesítésére vonatkozóan az Áfa tv. 237–239. §-ai alapján adókötelezettséget választó más adóalanyok befektetési arany beszerzéséhez kapcsolódóan hárítottak át rájuk;

• a befektetési aranytól eltérő arany belföldi vagy Közösségen belüli beszerzéséhez, illetve importjához kapcsolódóan más adóalanyok hárítottak át rájuk, vagy amelyet ezek kapcsán fizetendő adóként maguk állapítottak meg, illetve fizettek meg, feltéve, hogy az aranyat később saját maguk vagy a nevükben más befektetési arannyá alakítja át;

• az arany – ideértve a befektetési aranyat is – megjelenési formájának, súlyának vagy tisztaságának megváltoztatására irányuló szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódóan más adóalanyok hárítottak át rájuk, vagy amelyet ezek kapcsán fizetendő adóként maguk állapítottak meg.

Ha az adóalany maga állít elő befektetési aranyat, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át, akkor – az adólevonási jog gyakorlására vonatkozó egyéb feltételek fennállása mellett – jogosult az e tevékenységhez kapcsolódó előzetesen felszámított adót levonni úgy, mintha a később teljesített, befektetési arany értékesítésére irányuló adómentes ügyletei adókötelesek lennének, feltéve, hogy a befektetési arany értékesítésére vonatkozóan az Áfa tv. 237–239. §-ai alapján nem választott adókötelezettséget.