Különleges adózási módok az általános forgalmi adó rendszerében. Bizonyos tevékenységeket végző ÁFA alanyok választhatnak olyan adómegállapítási módokat, amelyekkkel adóelőnyt érhetnek el, vagy csökkenthetik az adminisztrációs terhüket.
Valamint az ÁFA körös adózók bizonyos rétege élhet a pénzforgalmi elszámolás alkalmazásával, amellyel az ÁFA fizetési ütemezésüket tudjuk igazítani a valós beérkező és kifizetett ÁFA összegekkel, biztosítva a vállalkozás részére az optimális cash-flowt.
A mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos különleges jogállás
A mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanyt – e tevékenysége után – különleges jogállás illeti meg, ezért főszabályként nem köteles adózni, nincs bevallási kötelezettsége, de adólevonási jogot sem gyakorolhat. E különleges jogállású adóalany a termékértékesítés, a szolgáltatás után, a felvásárlási áron felül, az ellenérték részeként kompenzációs felárra jogosult.
A kompenzációs felárra jogosultság feltételei:
-
azt, hogy az áfa szempontjából mely – saját vállalkozásában előállított – növénytermelési, állattenyésztési termékek értékesítése, illetve mely – az adóalany saját tárgyi eszközének használatával végzett – szolgáltatása után jogosult egy adóalany kompenzációs felárra, az Áfa tv. melléklete határozza meg,
-
emellett egyéb feltételeknek (vállalkozás nagysága, egyéb tevékenységeknél a mezőgazdasági tevékenységből származó bevételt túlnyomórészt kitevők aránya stb.) is meg kell felelni,
-
a termék vásárlójának, a szolgáltatás igénybevevőjének is olyan személynek kell lenni, akire, a kompenzációs felár terhelhető.
A feltételek teljesülésével a különleges jogállás a törvény erejénél fogva, vagyis ez irányú választás nélkül is megilleti az adóalanyt.
A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany meg is változtathatja különleges jogállását. A különleges jogállásáról lemondhat, és helyette választhat például általános szabályok szerinti adófizetést, amit be kell jelentenie a NAV-hoz, és attól a változtatást követő második adóév végéig nem térhet el.
Fontos, hogy az általános szabályok szerinti adómegállapítás vagy – ha annak törvényi feltételei fennállnak – az alanyi adómentesség választásának bejelentésekor, az arra rendszeresített nyomtatványon jelölni kell a mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos különös jogállásról történő lemondást is.
A különleges jogállású mezőgazdasági termelőnek – amikor kompenzációs felárra nem jogosult – számlát vagy nyugtát kell kiállítania: így, ha például nem adóalany magánszemélynek vagy másik különleges jogállású termelőnek értékesít, értékesítését számlával vagy nyugtával kell bizonylatolnia. Emellett adófelszámítási és bevallási kötelezettsége is van, ha nem választott alanyi mentességet ezekre a tevékenységeire.
Használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályok
Főszabály szerint a viszonteladó, a használt ingóság kereskedelmével foglalkozó adóalany – a különös szabályozás feltételeinek megfelelő termékek értékesítése után – az adóalapot az árrés, azaz az értékesítési és a beszerzési ár különbözete alapján állapítja meg. Ez az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer.
A viszonteladó dönthet azonban úgy is, hogy a fizetendő adó összesített alapját az azonos adómérték alá eső termékeknek az adómegállapítási időszakra összesített árréstömege alapján állapítja meg. Ez a globális nyilvántartáson alapuló módszer. Ezt a választását előzetesen be kell jelenteni a NAV-hoz. Ha a globális módszer alkalmazását választotta, attól a választás évét követő naptári év végéig nem térhet el. A globális nyilvántartáson alapuló módszer nem alkalmazható az 50.000 forint beszerzési árat meghaladó termékekre.
A viszonteladó így a használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab, régiség beszerzéséhez – ideértve a Közösségi beszerzést is –, importjához kapcsolódó előzetesen felszámított adót nem vonhatja le, és csak olyan számlát bocsáthat ki, amelyben áthárított adó, illetve „visszaszámított” kulccsal meghatározott százalékérték nem szerepel.
A különös adózási mód nem terjed ki a viszonteladó valamennyi ügyletére, csak azokra, amelyekre az Áfa tv. feltételei fennállnak, vagyis amikor a használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget a viszonteladónak a Közösség területéről
-
nem adóalany személy/szervezet, vagy
-
olyan adóalany, akinek értékesítése az Áfa tv. 87. §-a szerint, a levonási jog korlátozására vonatkozó rendelkezések miatt mentes az adó alól, vagy
-
másik viszonteladó értékesítette, vagy
-
alanyi adómentes státuszú adóalany tárgyi eszközét értékesítette.
A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó előzetes bejelentés alapján dönthet úgy is, hogy tevékenysége egészére nem alkalmazza a különleges eljárást, hanem például az általános szabályok alapján adózik. Ezt a döntését a tárgyévet megelőző naptári év utolsó napjáig kell bejelenteni a NAV-hoz.
A nyilvános árverés szervezője a különbözet szerinti adózásról nem mondhat le, számára kötelező a különös szabályok, azaz a rá vonatkozó árrésadózás alkalmazása.
Az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös szabályok
Utazásszervezési szolgáltatásnál a különös szabályok alkalmazása kötelező, attól eltérni még választással sem lehet.
Az utazásszervezési szolgáltatás az adóalany által
-
saját nevében,
-
utasnak nyújtott,
-
olyan, jellege alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás,
-
amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalanyok által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés szükséges, így különösen személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás, idegenvezetés stb.
Az utas, mint fogalom meghatározása nem szerepel az Áfa tv.-ben, ezért az a személy is utasnak számít, aki adóalanyként a szolgáltatást más javára veszi igénybe (továbbnyújtja azt), így utasnak minősülhet például az utazásszervező, az utazási iroda is.
A különös szabályok szerint csak a turisztikai jellegű utak számítanak utazásszervezési szolgáltatásnak. Például, ha egy alapítvány gyerekek üdültetését rendeli meg az utazásszervezőtől, melynek költségét nem hárítja át, akkor ez is lehet a különös szabályokhoz tartozó utazásszervezési szolgáltatás.
Az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös adómegállapítási szabály tulajdonképpen egy árrésadózás, melynek lényege az, hogy az utazási iroda által fizetendő áfa összegét csökkenteni kell
-
az utasok által fizetett előlegek, részvételi díjak összegének és
-
az utazásszervező megrendelésére más személyek által az utas javára teljesített (értékesítések és) szolgáltatások díjával,
és az „árrés” után kell az adót megállapítani és megfizetni.
Az árrésadózásba vonandó, utas javára megrendelt és más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtáshoz, termékértékesítéshez kapcsolódóan megállapított adóra – mint előzetesen felszámított adóra – levonási jog nem gyakorolható.
A pénzforgalmi elszámolás választása általános szabályok szerinti ÁFA adóalanyoknak
Ha az adóalany a pénzforgalmi adózást választja, akkor a pénzforgalmi elszámolás időszakában:
-
a belföldi termékértékesítései, szolgáltatásnyújtásai után a fizetendő adót az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg, kivéve, ha az ügyletre a pénzforgalmi elszámolás nem alkalmazható, mint a biztos tulajdonszerzéssel járó részletvételre, az adómentes közösségi termékértékesítésre, az olyan értékesítésekre, amelyekre az adóalany az Áfa tv.-ben meghatározott más különös rendelkezéseket alkalmazza,
-
a termék beszerzése (kivéve a biztos tulajdonszerzéssel járó részletvétel útján történő beszerzést), a szolgáltatás igénybevétele után rá áthárított adó levonásának a jogát a legkorábban abban az adómegállapítási időszakban gyakorolja, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket az értékesítőnek, szolgáltatónak megfizeti.
Ha az ellenérték jóváírása, kézhezvétele, megfizetése részletekben történik, akkor a fizetendő adót a részlet jóváírásakor, kézhezvételekor, legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani, a levonási jog pedig a megfizetett részlet erejéig gyakorolható.
Az ellenérték jóváírásának, kézhezvételének, megfizetésének kell tekinteni azt is, ha az abból származó követelése vagy kötelezettsége engedményezés, elengedés, tartozásátvállalás miatt vagy más módon szűnik meg.
A fizetendő adó megállapításának és a beszerzést terhelő adó levonásának időpontja tehát a pénzforgalomhoz, azaz az ellenérték megszerzéséhez, illetve megfizetéséhez kapcsolódik.
Fontos szabály, hogy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítését tanúsító számlán az adóalanynak a „pénzforgalmi elszámolás” hivatkozást fel kell tüntetnie, egyébként az elszámolás nem alkalmazható.
A pénzforgalmi elszámolás csak akkor választható, ha az adóalany összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása megtérített vagy megtérítendő ellenértékének adó nélkül számított, és éves szinten göngyölített összege sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, sem a tárgy naptári évben észszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 125.000.000 forintnak megfelelő pénzösszeget.
A pénzforgalmi elszámolás választására jogosító felső értékhatárba nem számítandó be – az alanyi adómentesség szabályozásához hasonlóan –
-
az adóalany vállalkozásában tárgyi eszközként használt termék értékesítése,
-
immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges átengedése,
-
a termék közösségen belüli adómentes értékesítése,
-
a közérdekű jellege miatt adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, egyes pénzügyi, biztosítási adómentes, kiegészítő szolgáltatások fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték.
Ha az adóalany belföldi nyilvántartásba vételével egyidejűleg választja (mivel erre lehetőség van) a tárgy naptári évre a pénzforgalmi elszámolást, akkor elég a bevételi összeghatárra vonatkozó feltételt időarányosan teljesíteni.
A pénzforgalmi elszámolás a tárgy naptári év végéig választható. Ha az adóalany attól a következő évben el kíván térni, azt december 31-éig be kell jelentenie. Ha a feltételeknek megfelel, és továbbra is a pénzforgalmi elszámolást kívánja alkalmazni, azt nem kell bejelenteni.
Ha a pénzforgalmi elszámolás az értékhatár túllépése miatt szűnik meg, az adóalany a pénzforgalmi elszámolást nem alkalmazhatja már az olyan termékértékesítésekor, szolgáltatásnyújtásakor sem, amelynek ellenértékével meghaladja a választásra jogosító felső értékhatárt. Emellett, az adóalany a pénzforgalmi elszámolást az értékhatár túllépés miatti megszűnés évét követő második naptári év végéig nem választhatja.
A pénzforgalmi elszámolás választásáról, illetve annak megszűnéséről nyilatkoznia kell a NAV-nak.
A pénzforgalmi elszámolást választó adóalanytól vásárló másik adóalany, függetlenül attól, hogy ő maga nem választott pénzforgalmi elszámolást, csak akkor vonhatja le a partnere által rá áthárított adót, amikor annak ellenértékét megfizette.