A digitális gazdaság fejlődésével párhuzamosan jelentősen megnőtt azon magánszemélyek száma, akik kriptoeszközök révén jutnak jövedelemhez. Ilyen jövedelem keletkezhet például kereskedésből, bányászatból, NFT-tranzakciókból, tokenkibocsátásból, stakingből vagy egyéb decentralizált pénzügyi tevékenységből. A 2022. január 1-jétől hatályos szabályozás ezek adókezelését új alapokra helyezte, kedvezőbb és egyértelműbb kereteket teremtve a magánszemélyek számára.
Magyarország adóztatási jogának alapja
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) részletes szabályainak ismertetése előtt célszerű megvizsgálni, hogy a kriptoeszközök nemzetközi dimenziójú ügyletei esetében Magyarország milyen alapon gyakorolja adóztatási jogát.
A gyakorlatban a magánszemélyek által végzett kriptovaluta értékesítés jellemzően külföldi online szolgáltatók közvetítésével történik. Ebből következően a tranzakciókból származó jövedelem túlnyomórészt külföldről ered. Mivel a belföldi illetőségű magánszemélyekre a magyar adójogszabályok teljes körű adókötelezettséget írnak elő, azaz az adóalapjuk a világjövedelmükre is kiterjed, ezért Magyarországnak adóztatási joga keletkezik az ilyen módon realizált jövedelem tekintetében is.
A jövedelem külföldi forrása ellenére azonban szükséges vizsgálni, hogy a jövedelem keletkezésének helye és Magyarország között fennáll-e kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, és ha igen, annak rendelkezéseit figyelembe kell venni. Általános megfigyelés, hogy a nemzetközi adóegyezmények külön rendelkezést nem tartalmaznak a kriptoeszközök adásvételéből származó jövedelmek tekintetében, így ezek az egyezmények alapján „egyéb jövedelemnek” minősülnek. E jövedelemtípus adóztatására pedig azon állam jogosult, ahol a jövedelmet szerző magánszemély adóügyi illetőséggel rendelkezik.
Ez alapján, ha egy magyar adóügyi illetőségű magánszemély külföldi kriptogazdasági környezetben realizál jövedelmet, akkor Magyarországnak megmarad az adóztatási joga az érintett ügyletből származó jövedelem vonatkozásában.
A 2022. január 1-jét megelőző szabályozás
A személyi jövedelemadóról szóló törvény a 2022. január 1-jét megelőző időszakban nem tartalmazott kifejezett rendelkezést a kriptovalutákra vonatkozóan, és nem határozott meg külön szabályrendszert a kriptoeszközökkel összefüggésben elért jövedelmek kezelésére. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a kriptoeszközökből származó jövedelmek ne estek volna adózási kötelezettség alá, mivel az általános adójogi szabályok e jövedelmekre is alkalmazandók voltak, és meghatározták az adóztatás releváns pontjait.
A kriptovaluták értékesítéséből származó jövedelmek
A személyi jövedelemadó törvény rendelkezései szerint a kriptovaluta vagyoni értékkel bíró eszköznek minősült, ugyanakkor nem volt besorolható sem az értékpapírok, sem a pénzügyi eszközök, sem az ingó vagy ingatlan vagyontárgyak kategóriájába. Ennek következtében a kriptoeszközök értékesítéséből származó jövedelmet nem lehetett árfolyamnyereségként, ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemként vagy ingó értékesítéséből eredő bevételként figyelembe venni.
Mindazonáltal a személyi jövedelemadó rendszerének alapelve az, hogy a magánszemély minden jövedelme – annak forrására való tekintet nélkül – adóköteles, így a kriptoeszközök elidegenítéséből eredő nyereség is adózás alá esett.
Mivel külön szabály hiányában nem volt lehetőség a kriptovaluta jövedelmeket dedikált jogcímen kezelni, ezért azok a magánszemély egyéb jövedelmének minősültek [Szja törvény 28. §]. E jogcímen történő jövedelemszámítás során a bevétellel szemben elszámolható volt a kriptoeszköz megszerzésére fordított kiadás, amely vásárlás esetén a vételárnak felelt meg. Fontos megjegyezni, hogy veszteséges ügyletek nem voltak szembeállíthatók a nyereséges ügyletekkel, valamint nem volt lehetőség a veszteségek későbbi időszakban történő adókiegyenlítésére sem.
A megállapított jövedelem után 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadót kellett megfizetni, továbbá szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség is fennállt. A szociális hozzájárulási adó mértéke a korábbi évek során csökkenő tendenciát mutatott, a 2022. január 1-jét megelőző időszakban hatályos kulcs 15,5 százalék volt.
Abban az esetben, ha a jövedelem nem belföldi kifizetőtől, hanem például külföldi társaságtól vagy vállalkozástól származott, úgy a szociális hozzájárulási adó megfizetésére a magánszemély vált kötelezetté. Ilyen esetben a személyi jövedelemadó és a szociális hozzájárulási adó alapja a jövedelem 87 százaléka volt. Mivel az egyéb jövedelem az összevont adóalap részét képezte, a magánszemély adóelőleg-fizetési kötelezettsége is fennállt. Fontos megemlíteni, hogy az említett adómértékeket és szabályokat minden esetben az adott jövedelemszerzési időpontban hatályos jogszabályok alapján kellett meghatározni, mivel ezek az előírások időben változtak.
A kriptovaluta bányászata
Abban az esetben, ha a magánszemély bányászat útján – vagyis valamilyen tevékenység révén – jutott kriptoeszközhöz, a megszerzett jövedelem önálló tevékenységből származó bevételnek minősült. E minősítés alapja az volt, hogy a kriptoeszközt nem passzív módon, hanem aktív közreműködés, jellemzően számítástechnikai kapacitás biztosítása fejében szerezte meg a magánszemély, tehát ez a bevétel egy tevékenység ellentételezéseként realizálódott.
A bányászat révén megszerzett bevétel összege a megszerzés időpontjában érvényes, piacon szokásosnak tekintett érték alapján került meghatározásra, amelyet az adott napon érvényes, jogszabály alapján elismert pénznemben, például amerikai dollárban kellett kifejezni. Ugyanakkor a személyi jövedelemadó törvény értelmében a jövedelmet forintban kell kimutatni, és az átszámítást a törvény 6. §-a szerinti általános szabályok alapján kellett elvégezni. Fontos megjegyezni, hogy a jövedelmet már a kriptoeszköz megszerzésekor meg kellett állapítani, és nem annak későbbi elidegenítésekor keletkezett az adókötelezettség.
A bevétellel szemben a bányászati tevékenységgel kapcsolatos igazolt kiadások vagy – választás szerint – 10 százalékos költséghányad volt elszámolható. Amennyiben a magánszemély a tételes költségelszámolást választotta, úgy minden költséget bizonylattal vagy számlával kellett igazolnia. Költségként kizárólag azok az összegek voltak elismerhetők, amelyek a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggésben, kizárólag annak érdekében merültek fel, az adóévben ténylegesen kifizetésre kerültek, és azokat szabályszerűen dokumentálták. Ilyen módon elszámolható volt például a bányászathoz szükséges hardverek és szoftverek beszerzése, valamint a működéshez kapcsolódó villamosenergia-költség.
Ha a magánszemély a 10 százalékos költséghányad alkalmazása mellett döntött, akkor a bevétel 10 százaléka erejéig automatikusan érvényesíthetett költséget igazolás nélkül, amely esetben a jövedelem a bevétel 90 százalékával volt egyenlő, és ezen felül további költségelszámolás nem volt megengedett.
A meghatározott jövedelem után személyi jövedelemadót és szociális hozzájárulási adót is fizetni kellett. A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho törvény) 3. § (2) bekezdésének második mondata értelmében, ha az önálló tevékenységből származó jövedelem nem kifizetőtől származott, úgy az adófizetésre a magánszemély maga vált kötelezetté. Ilyen esetben a személyi jövedelemadó törvény 29. §-a alkalmazható volt, amely előírta, hogy ha a szociális hozzájárulási adót a magánszemély saját maga fizeti meg (feltéve, hogy azt nem számolta el költségként és nem térítették meg részére), úgy a jövedelmet 87 százalékos mértékben kellett figyelembe venni.
Fontos kiemelni, hogy az önálló tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalap részeként adóköteles, és az Szja törvény 46. § (1) bekezdése alapján az ebből származó adót adóelőlegként kell megfizetni. Az adóelőleget a magánszemélynek magának kellett megállapítania és megfizetnie a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig. Amíg az adott negyedévre, illetve az adóév elejétől összesítve fizetendő adóelőleg összege nem haladta meg a 10.000 forintot, addig az adóelőleg-fizetés alól a magánszemély mentesült. Az adóelőleget negyedéves bontásban kellett bevallani, a bevallásban pedig a negyedév utolsó hónapjához kapcsolódó kötelezettségként kellett szerepeltetni. A szociális hozzájárulási adó fizetése is előlegfizetés formájában történt, azonban annak bevallása az éves személyi jövedelemadó bevallásban történt meg.
Amnesztiaszabály a korábbi évek jövedelmeire
A 2022-től hatályos szabályozás nemcsak a jövőbeni ügyletekre terjedt ki, hanem lehetőséget adott a magánszemélyeknek arra is, hogy a 2021. december 31-ig bezárólag szerzett, eddig be nem vallott kriptoeszköz jövedelmeiket utólag, kedvezőbb adózás mellett rendezzék.
A szabály értelmében a 2022. évi személyi jövedelemadó-bevallásban be lehetett vallani a megelőző évek (akár több évre visszamenőleg) során keletkezett kriptoügyletekből származó jövedelmeket, és ezekre alkalmazható volt a 15%-os, külön adózó jövedelemre vonatkozó kedvezményes adómérték. Az amnesztia időszak alatt nem kellett szociális hozzájárulási adót fizetni, és mentesülni lehetett a bírság, pótlék, valamint egyéb adójogi szankciók alól, feltéve, hogy az adózók a 2022. évi bevallásukban ezeket feltüntették, és az adót 2023. május 22-ig megfizették.
A jövedelmek kiszámítása az aktuális szabályokkal azonos módon történt: a korábbi évek nyereségeit és veszteségeit össze kellett vonni, és a költségeket (pl. tranzakciós díjak, vételár) szintén le lehetett vonni, ha azok igazolhatók voltak. A lehetőség önkéntes volt, és kizárólag a 2022-es szja-bevallás keretében volt igénybe vehető. Aki ezzel nem élt, annak a régi szabályok szerint kellett adóznia (összevont adóalapban, 15% szja és 15,5% szocho terheléssel).
Ez a szabályozás egyszeri eszközként szolgált a korábbi évek adózási anomáliáinak rendezésére, valamint az önkéntes jogkövetés ösztönzésére.
Nem minősül jövedelemszerzésnek
A kriptoeszközökkel végzett műveletek közül több nem minősül adóköteles ügyletnek, tehát nem keletkezik utánuk adókötelezettség.
Nem számít jövedelemszerzésnek például a kriptoeszközök tárcák közötti áthelyezése, ha a magánszemély az eszközt egyik saját tárcájából egy másik saját tulajdonú tárcába utalja át. Szintén mentes az adózás alól a kriptoeszköz másik kriptoeszközre történő cseréje, amennyiben nem történik tényleges bevételszerzés (pl. nem váltják fiat pénzre vagy áruvá).
További adómentes esetkör a staking során zárolt vagy lekötött eszköz ideiglenes átadása, feltéve, hogy ez önmagában nem jár bevétellel. Ugyanez érvényes azokra a technikai műveletekre is, amelyek során az eszköz blokklánc-alapú helye vagy jellege változik, de tényleges értékesítés nem történik (pl. láncok közötti transzfer, cross-chain swap, tokenkonverzió).
Az úgynevezett „airdrop” – amikor a felhasználó ingyenesen kap tokent kizárólag a tárcacím birtoklása alapján – szintén nem minősül jövedelemszerzésnek, ha nincs mögötte ellenszolgáltatás vagy aktivitás. A jövedelemadó-fizetési kötelezettség ilyen esetekben csak akkor keletkezik, ha az így kapott eszközt a magánszemély később értékesíti.
Ugyancsak nem eredményez adóköteles jövedelmet az eszköz piaci értékének emelkedése, ha azt a magánszemély nem realizálja – azaz nem váltja pénzre vagy nem használja fel más ügyletek során. A személyi jövedelemadó rendszerében kizárólag a ténylegesen realizált jövedelem után kell adót fizetni.