A kisadózó vállalkozások tételes adóját választó egyéni vállalkozás, egyéni cég, vagy magánszemély taggal rendelkező közkereseti és betéti társaság, összefoglaló nevén kisadózónak a számos adózási és adminisztrációs könnyítés mellett kiemelten fontos figyelmet kell fordítania szolgáltatásnyújtás esetén a törvény által is nevesített „munkaviszonytól való elhatárolásra”

Érdekes, hogy minden más adózási formát választó vállalkozónak nincs ilyen nevesített kockázata. Ez abból adódik, hogy a KATA adózás esetén a vállalkozók az éves keretükön belül (2018-ban ez 12 millió Ft) plussz adóteher nélkül adhatnak számlát más olyan vállalkozásoknak, akik költségként elszámolhatják, azaz csökkenthetik akár az adóterhüket is.

A törvény kiemeli, hogy a kisadózó minden ügyletét „valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére” figyelemmel kell minősíteni, továbbá nevesíti, hogy ha ez az ügylet „munkaviszonyt leplez”, akkor az „adózási és egyéb jogkövetkezményeket e törvénytől eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani”.

Másodrészt az 1 millió Ft feletti éves ügyletkapcsolat esetén külön maga a törvény vélelmezi a leplezett munkaviszonyt, kivéve bizonyos feltételek megléte esetén (később részletezzük).

A lényeg: a munkaviszonytól való elhatárolás MINDEN kisadózóra vonatkozik, csak 1 millió Ft éves partnerkapcsolat alatt egy ellenőrzés során a NAV-nak, felette a kisadózónak kell bizonyítania a meglétét! (Tévhit, hogy 1 millió Ft alatt nincs „semmi teendője” a kisadózónak)

Nézzük, milyen feltételeket sorol fel a törvény, amelyekből legalább 2 teljesülése esetén nem áll fenn a leplezett munkaviszony vélelme (alatt egy kis magyarázat):

a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;

Itt arra gondol a tv., hogy a felek kiköthetik pl. az alvállalkozó bevonásával, vagy saját alkalmazottal is teljesíthető a megbízás. Fontos, hogy a „helyettest” maga a kisadózó jelölje ki, ebbe ne lehessen beleszólása a megbízónak.

b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;

Egyértelmű és reális: ha a kisadózónak több ügyfele is van, és egyikkel sincs 50%-több forgalma a kisadózónak a teljes bevételt tekintve, akkor feltételezhető, hogy nem áll vele leplezett munkaviszonyban. (kapcsolt vállalkozásokkal való szerződéseket egybe kell számolni!)

c) a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;

Ez elég körülményes feltétel, hiszen legyen szó megbízási vagy vállalkozói szerződésekről, a megrendelőnek azért van „beleszólása” a megrendelt szolgáltatással kapcsolatosan.
Szigorúan véve, szerződésben ki lehet kötni, hogy a kisadózó maga határozza meg a szakmai feladatok szabályait, és elvégzésének a folyamatainak tekintetében

d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;

Egyik legkönnyebben teljesíthető, hiszen a vállalkozó rendelkezik székhellyel. Nem szerencsés, ha ez a megrendelőnek is egyben a telephelye. Az ügylet jellegéből egyértelműnek kell lennie, hogy a szolgáltatás nem csak is kizárólag a megrendelő telephelyén végezhető. Természetesen a kisadózó megjelenhet a megrendelőnél eseti jelleggel pl. egyeztetés, tanácsadás, szerződéskötés miatt.

e) a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;

A megbízási vagy vállalkozási jogviszony alapvetően feltételezi, hogy a szolgáltatás nyújtó saját költségén, eszközein teljesít a megrendelőnek. A megkötött szerződés is tükrözheti ezt, illetve tanácsos beszerzési számlákkal igazolni, hogy a kisadózó rendelkezik saját eszközökkel.

f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg;

Lefordítva, hogy a kisadózó saját munkaidő beosztásban dolgozik, hogy a szerződésben foglaltakat teljesítse. Kisadózó saját üzletszabályzatában rögzítheti, hogy neki meddig tart a vállalkozó munkaideje.

g) a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében a 2. § 8. pont a) vagy g) alpont szerint nem minősül főállású kisadózónak feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a 2. § 8. pont a) vagy g) alpontban említett jogviszonyok egyikében sem.

A törvény ezzel a ponttal automatikusan 1-re csökkenti a teljesülendő feltételek számát a mellékállású kisadózóknak az esetben, feltéve ha nem ugyanazzal a megrendelővel áll üzleti kapcsolatban, akivel munka- vagy tagi jogviszonyban is.

Összefoglalva: a szolgáltatást végző kisadózóknak különösen oda kell figyelniük a munkaviszonytól való elhatárolásra, a törvény által meghatározott feltételekre építve fel előre a „védelmüket”. Erre a legalkalmasabb eszközök a tudatosan megírt szerződések, teljesítés igazolások, jegyzőkönyvek megírása és megőrzése, saját eszközök használata esetén azok meglétének bizonylattal való igazolása.

Pin It on Pinterest