A cikksorozat előző részében bemutatásra került hogy a lízing ügyletek során a nyílt végű pénzügyi lízing valamint az operatív lízing (tartós bérlet) milyen kapcsolatban áll egymással ÁFA jogszabályi szempontból.
A következő írásban a lízingügyletekhez mint főszolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb mellékszolgáltatások általános forgalmi adóban való működését vizsgáljuk a teljesség igénye nélkül jellemző példákkal.
Mellékszolgáltatások ÁFA vizsgálata
Korábbi fejezetben már bemutatásra került, hogy a lízingügyletekhez közvetve vagy közvetlenül többféle járulékos költség kapcsolódhat. Ezek közül a hitelügylethez és a pénzügyi tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatások az ÁFA törvény alapján mentesek az adó alól, viszont a többi szolgáltatás felveszi a főügylet – tehát a lízingügylet – adóügyi viselkedését, azaz ugyanolyan feltételekkel válnak adóköteles ügyletekké.
A zárt végű pénzügyi lízing esetén az ilyen értelemben vett „főszolgáltatás” a lízingbeadónál a lízingtárgy használatba adáskor a termékértékesítés.
A nyílt végű pénzügy lízing esetében, mivel a futamidő végéig szolgáltatásnyújtásként kell kezelni, a „főszolgáltatás” a lízingdíjban kiszámlázott tőkerész lesz.
Az operatív lízing, más néven tartós bérlet esetén a teljes futamidő alatt bérbe adás nevezhető a főszolgáltatásnak.
A lízingügyletekkel összefüggésben az előzetesen felszámított ÁFA levonhatóság vizsgálatánál fontos kitérni a mellékszolgáltatások megítélésére.
A lízingbeadó vállalkozások a lízingszerződésben vállalhatnak olyan szolgáltatásokat, amelyekkel a lízingügylet futamideje alatt a lízingtárggyal összefüggésben a lízingbevevő részére üzletileg előnyösebbé tehetik az ügyletet. Ez nyilván irányulhat a lízingbevevő különböző szükségleteinek kielégítésére, vagy különösen a lízingtárgy értékének vagy használhatóságának megóvására.
Például a lízingbeadó biztosíthat a lízingtárggyal összefüggésben folyamatos karbantartást, vagyonbiztosítást, tárolást vagy más adminisztrációs szolgáltatást.
Az ÁFA törvény az ilyen jellegű kiegészítő szolgáltatásokra az alábbi szabályozással él:
„70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:
- b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.”
Ennek olvasatában beletartoznak főszolgáltatások adóalapjába a szolgáltatás teljesítését közvetlenül elősegítő kapcsolódó mellékszolgáltatások, még akkor is, ha ezek külön szerződésen vagy ügyleten alapulnak.
Ezen kívül jellegzetes tulajdonsága a mellékszolgáltatásoknak, hogy nagyságrendileg alacsonyabb értékűek, mint a főszolgáltatás, valamint elősegítik vagy kiegészítik a főtevékenység megvalósulását, illetve a legtöbb esetében kötelezően kapcsolódnak hozzá.
Az előző fejezetekben a különböző lízingtípusoknál vizsgálatra került, hogy lízingügyletek ÁFA szempontjából mikor minősülnek termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak, illetve milyen esetekben válik a lízingbevevő által levonhatóvá a lízingbeadó által előzetesen felszámított ÁFA.
Ha a lízingügylet, mint főügylet mellett a lízingbeadó mellékszolgáltatásokat is kiszámláz, vagy ha a lízingszerződés következtében a lízingdíjba ezek beletartoznak, akkor ezeknek a mellékszolgáltatásoknak előzetesen felszámított ÁFA-ja is ugyanolyan feltételekkel és mértékben lesz levonható a lízingbevevő által, mint a főügyletben felszámított ÁFA.
Az ÁFA törvény nevesít olyan ügyleteket is, amely nem tartoznak bele a főügylet adóalapjába, tehát nem veszik fel annak adóügyi megítélését, például a különböző üzletpolitikai árkedvezmények (skontó vagy rabat), vagy olyan átvett pénzeszközök, amelyeket a lízingbeadó azért vesz át, hogy a lízingbevevő nevében vegyen igénybe szolgáltatásokat a lízingügylettel összefüggésben.
Adókockázatok a Lízingügyletekben
A pénzügyi lízingeknél a zártvégű és a nyíltvégű lízinget ismertük meg, amelyek főleg abban különböznek egymással, hogy a zárt végű lízingnél a lízingtárgy megszerzése már előre el van döntve a szerződésben, a nyílt végű lízingben a futamidő végén ez a lízingbevevő döntésén múlik. Gyakorlatban a nyíltvégű lízing esetében a tulajdonszerzés egy a lízingszerződésben meghatározott utolsó díj (maradványérték) megfizetésével történik.
ÁFA szempontjából emiatt a zártvégű lízing termékértékesítésnek minősül, ellenben a nyíltvégű lízing szolgáltatásnyújtásnak, mivel a tulajdonjog átruházás függőben van. A nyíltvégű lízingnél tehát a lízingdíjak bérbeadásként azonosíthatóak, csakis a futamidő végén, a tulajdonjog megszerzése miatt fizetendő, utolsó díj minősíthető termékértékesítésnek.
Ennek tudatában fontos, hogy a vállalkozások pénzügyi lízing igénybevétel esetén a lízingszerződés valós tartalma alapján minősítsék a lízingügyleteket, mert ez befolyásolhatja a lízing során előzetesen felszámított ÁFA levonhatóságának jogosultságát.
Lényeges kockázat olyan lízingtárgyak esetén merülhet fel, amelynek megvásárlásához vagy bérbevételéhez kapcsolódó előzetesen felszámított ÁFA levonhatóságát az ÁFA törvény tiltja vagy feltételekhez köti. Ilyenek például a gyakorlatban legtöbbször előforduló személygépjárművek lízingje.
Adóoptimalizálási szempontból előnyös lehet a személygépjárművek nyílt végű lízingje, mivel a személygépjárművek beszerzéséhez köthető ÁFA levonhatóságát alapesetben az ÁFA törvény tiltja, viszont mivel a nyílt végű lízing szolgáltatásnyújtásnak minősül ÁFA szempontjából, ott a törvény bizonyos feltételekkel engedi az ÁFA levonhatóságát úgy, mint a személygépjármű bérbevétele esetén.
Az ÁFA törvény szerint a személygépjármű nyílt végű lízing díjában foglalt előzetesen felszámított ÁFA 50%-a igazolás nélkül átalányban is levonásba helyezhető. Viszont ennél nagyobb mértékben már csak akkor, ha az adóalany a vállalkozás adólevonásra jogosító tevékenységében való igazolt használatához köthető.
Erre legalkalmasabb gyakorlat a személygépjármű használatát hitelt érdemlően alátámasztó útnyilvántartás vezetése, amelyben egyértelműen elkülöníthető a nem adólevonásra jogosító tevékenység miatt történő használat is.
Az adóhatóság tehát leginkább a nyílt végű lízinggel összefüggésben végezhet vizsgálatot, mivel ez a finanszírozási forma olyan eszközök beszerzésénél is feljogosít adó levonására, amely eszközöknél egyszerű adás-vétel vagy zárt végű lízing esetében nem lenne lehetősége a lízingbevevőnek.
Emiatt az adóhatóság vizsgálhatja:
- a lízingtárgynak az adólevonásra jogosító tevékenységével összefüggő használatát, például az útnyilvántartás hitelességét, valamint a bevallásban levonásba helyezett ÁFA-val összhangban van-e
- a nyílt végű lízing szerződés valóban a nyílt végű lízing tulajdonságait tartalmazza-e, tehát nincsenek-e arra utaló jelek, hogy valójában az egy zárt végű lízing ügylet
- lízingdíjban elszámolt, vagy külön felsorolt tételek valóban a lízingügylethez kapcsolódnak-e, tehát adóalapot képeznek-e, így az ÁFA tartalmuk valóban levonásba helyezhető-e