A cikksorozat célja, hogy bemutassa a lízing ügyletek alapvető jogi megjelenését a magyar gazdasági környezetben, valamint hogy szakmai jelleggel megvizsgálja az ÁFA törvénnyel való összefüggéseit az ügylet szereplőinek oldaláról.
Úgy véljük, hogy a lízing ügylet Magyarországon egy népszerű finanszírozási forma, amelyet magánszemélyek és a KKV szektor is elég sokszor igénybe vesz különböző céllal. Viszont az ÁFA törvény elsőre meglepő módon konkrétan nem azonosítja a lízing ügyleteket, és közvetlen hivatkozások sincsenek a törvényben az ügyletek kezelésére.
A „lízing” szó az angol „lease” magyarosított változata, jelentése „bérlet, bérlés, haszonbérlet”, tehát angol nyelvterületen a lízing szó inkább jelent egy tartós bérletet, mint egy finanszírozási formát. Úgy gondolom nálunk a köznyelvben a lízing inkább jelent egy főleg ingó eszközzel összefüggő hitelezési formát, azon belül is a személygépjárművek lízingjére gondol a laikus, mikor meghallja ezt a szót.
Természetesen a lízing tárgya lehet ingatlan, vagy más ingóság is, mint például munkagép, haszongépjármű, nem szárazföldi közlekedési eszköz vagy akár egy szellemi termék is.
A lízingügyletek egyszerűen fogalmazva „eszközzel összefüggő finanszírozási formák”. A lízinget igénybevevő személyek a legtöbb esetben azért élnek a lízing lehetőséggel, mert a lízing tárgyát vagy célzottan ideiglenesen szeretnék használni –nem akarják megvásárolni használati célból – vagy nem áll módjukban saját erőből megvásárolni a lízingtárgyat, de használni szeretnék – de az is lehet, hogy meg tudnák vásárolni, de ennek a forrását másra szeretnék fordítani. Természetesen a finanszírozást nyújtó, vagy az eszköz tulajdonosai a lízingügylet során anyagi előnyt tudnak elérni többféle módon is, így piaci alapon ez mindenképpen egy a keresletet és a kínálatot kielégítő ügylet lehet, így van létjogosultsága.
Másrészt a finanszírozó oldaláról nézve is előnyös a lízing abból a szempontból is, hogy a lízingügylet futamideje alatt a lízingtárgy tulajdonjoga megmarad – mivel csak használatba adják a vagyontárgyat – , tehát ezzel kisebb kockázatot viselnek, mint egy hagyományos kölcsön vagy hitelnyújtás esetében.
Mivel a lízing ügyletek kapcsolódnak az ÁFA-hoz, ezért az adóalany szereplőknél felmerülhet az a kérdés, hogy a lízingelt eszköz ideiglenes használatba vétele, vagy a finanszírozási ügyleten való későbbi megszerzése milyen adófizetési kötelezettségekkel fog járni, vagy esetlegesen milyen adómegtakarítási módszerekkel lehet élni, hogy az optimális költségekkel lehessen számolni.
A Lízing ügylet és típusainak megkülönböztetése
A lízing egy olyan gazdasági ügylet, amelyben két szereplő – a lízingbevevő és a lízingbeadó – köt egymással szerződést egy meghatározott időre. A szerződés tárgya lehet ingatlan, jog vagy ingóság (általában nagyobb értékű műszaki eszköz vagy jármű).
A lízingszerződés a lízingbeadót arra kötelezi, hogy vásárolja meg a lízingtárgyat, viszont annak használati jogát a lízingszerződés időtartalma alatt átengedi a lízingbevevőnek.
A lízingbevevő a lízingbeadó tulajdonában lévő lízingtárgy használatáért a lízingszerződésben meghatározott lízingdíjat köteles fizetni, valamint jogosult a lízingtárgy használatából származó hasznok felett rendelkezni (haszon szedése).
A lízingszerződésben meghatározott futamidő végén a lízingtárgy a lízingbevevő tulajdonába kerülhet a szerződéstől függően kötelezően vagy a lízingbevevő döntése alapján előre megállapodott díj ellenében (például kalkulált maradványértéken).
A legtöbb esetben a lízingszerződés megkötése előtt a lízingbevevő a lízingbeadó előzetes tájékoztatása nélkül választja ki a lízingtárgyat, majd ezután kér lízing ajánlatot a lízingbeadótól. A lízingbeadó a lízingtárgy és a lízingbevevő alapos vizsgálata után ad ajánlatot a lízingbevevőnek, majd annak elfogadása után történik a lízingszerződés megkötése a lízingbevevő és a lízingbeadó között. Ezzel párhuzamosan a lízingtárgy eladója és a lízingbeadó között tulajdonátruházó adásvétel jön létre, vagyis az eladó megkapja az ellenértékét a lízingbeadótól a lízingtárgy végleges tulajdonjogáért, viszont a lízingtárgy a lízingbevevő birtokába kerül.
A lízingbeadónak – a lízingbevevő által – fizetendő lízingdíjak általában a lízingtárgy vételárát, valamint a lízingszerződésben meghatározott kamatokat és egyéb díjakat — például a lízingtárgy biztosítását, karbantartását vagy adminisztrációs kötelezettségeinek ellátását – is tartalmazzák.
A lízingnek két fajtáját különböztethetjük meg, a pénzügyi (zárt vagy nyílt végű) és az operatív lízinget (tartós bérlet).
A legfontosabb különbség pénzügyi lízingek között, hogy a zárt végű pénzügyi lízing esetében a lízingszerződés megkötésekor kikötik, hogy a lízingtárgy a futamidő végén a lízingbevevő tulajdonába kerül, ezzel ellentétben nyílt végű pénzügyi lízing nem kötelezi a lízingbevevőt a lízingtárgy tulajdonba vételére, hanem csak elővásárlási jogot szerzett a lízingtárgyra, amit akár át is ruházhat.
Emiatt a nyílt végű lízingszerződések többségében a futamidő végén egy előre kikötött vételárat – általános megnevezése maradványértéki ár – kötnek ki a lízingtárgyra, zárt végű lízing esetén a futamidő alatt a teljes vételár kifizetésre kerül, mivel biztosan a lízingbevevő tulajdonába kerül a lízingtárgy.
Érdemes megemlíteni az operatív lízinget is, amelynek a leglényegesebb ismertetője, hogy a lízingtárgy a lízingszerződés szerint a futamidő teljes ideje alatt a lízingbevevő használatában marad, tehát gyakorlatilag egy hosszú távú bérbe adási ügylet jön létre.
Később majd részletesen bemutatásra került, hogy az ÁFA tv. a tartós bérletet és a nyílt végű lízinget miért kezeli ugyanazon megítélés alatt.
Ezek ismeretében egyértelműen kijelenthető, hogy a pénzügyi lízing ügylet nagyon sok tulajdonsága hasonlít egy hitelügyletre, mivel a lízingbeadó pénzügyi finanszírozást nyújt ellenérték (lízingkamat) fejében a lízingbe vevőnek.
Ezért is szokták a lízingdíjban a lízingtárgy vételárát tőkerésznek, valamint finanszírozási díjat – amit a lízingbevevő a még ki nem fizetett tőkerész arányában fizet – kamatrésznek nevezni. Ezen felül előfordulhatnak más kapcsolódó költségek is a lízingdíjban.
Azért is fontos ezeket a tételeket pontosan beazonosítani, hogy az ÁFA törvény tekintetében a megfelelő szabályokat lehessen alkalmazni ezeknek az ügyleteknek jogszerű kezelésére.
