A munkavállalók képzésének, továbbképzésének támogatása ma már számos vállalkozásnál a foglalkoztatás természetes része. A munkáltató finanszírozhat szakmai tanfolyamot, nyelvi képzést, egyetemi tanulmányokat vagy akár a munkakör betöltéséhez szükséges kötelező továbbképzést is. Adózási szempontból azonban nem mindegy, hogy milyen képzésről van szó, és az sem, hogy a megszerzett tudás milyen kapcsolatban áll a munkavállaló munkájával.
A legfontosabb különbséget az jelenti, hogy iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli képzésről beszélünk. Míg az iskolarendszerű képzés munkáltató által történő finanszírozása főszabály szerint adóköteles juttatás, addig egy, a munkavégzéshez szükséges iskolarendszeren kívüli képzés költségének átvállalása megfelelő feltételek mellett nem keletkeztet bevételt a magánszemélynél.
Iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli képzés?
Az Szja törvény alkalmazásában alapvetően az minősül iskolarendszerű képzésnek, amelynek résztvevője a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban áll. Ide tartozhatnak például a köznevelési rendszerben folytatott tanulmányok, egyes szakképzések, valamint a felsőoktatási intézmények alap-, mester- vagy doktori képzései.
A felsőoktatásban a hallgatói jogviszony a felvételről vagy átvételről szóló döntés alapján, a beiratkozással jön létre. Ennek megfelelően például egy egyetemi alap- vagy mesterképzés tipikusan iskolarendszerű képzésnek minősül.
Bizonyos külföldön folytatott tanulmányok is ebbe a kategóriába tartozhatnak. Így például egy külföldi, államilag elismert felsőoktatási intézményben végzett, felsőfokú végzettséget biztosító képzés esetében is alkalmazni kell az iskolarendszerű képzésre vonatkozó szabályokat, amennyiben a résztvevő a külföldi szabályok szerint a magyar hallgatói jogviszonynak megfelelő jogviszonyban vesz részt a képzésben.
Ha viszont a résztvevő és a képző intézmény között nem jön létre tanulói vagy hallgatói jogviszony, a képzés az Szja törvény rendszerében jellemzően iskolarendszeren kívüli képzésnek tekinthető.
A képzési költség alatt elsősorban magának az oktatási szolgáltatásnak az ellenértékét kell érteni. Iskolarendszerű képzésnél ilyen lehet például a tandíj vagy költségtérítés, míg egy tanfolyamnál a képzésért fizetett részvételi díj. A képzéshez közvetlenül kapcsolódó tankönyvek, munkafüzetek, szótárak, illetve bizonyos vizsgadíjak szintén ide sorolhatók.
Az utazás, szállás és étkezés ugyanakkor már külön kategóriát jelent. Ezek adókezelésénél azt is vizsgálni kell, hogy a képzéshez kapcsolódó utazás hivatali, üzleti utazásnak minősülhet-e.
Iskolarendszerű képzés finanszírozása
Az iskolarendszerű képzés költségének munkáltató általi átvállalására nincs olyan általános szabály, amely önmagában adómentességet biztosítana. Ha tehát a munkáltató a munkavállaló ilyen képzését finanszírozza, a juttatás adókötelezettségét a felek között fennálló jogviszony alapján kell meghatározni.
Munkaviszony esetén a munkáltató által átvállalt képzési költség főszabály szerint bérjövedelemként adózik. Ennek megfelelően a juttatást a munkavállaló oldalán 15 százalék személyi jövedelemadó és 18,5 százalék társadalombiztosítási járulék, a munkáltató oldalán pedig 13 százalék szociális hozzájárulási adó terheli.
Fontos, hogy ez akkor is így lehet, ha a képzés kapcsolódik a munkavállaló munkájához, vagy a megszerzett tudást a munkáltató is hasznosítani tudja. Iskolarendszerű képzésnél tehát önmagában a munkáltatói érdek vagy a munkakörrel való kapcsolat nem teszi adómentessé a képzés költségének átvállalását.
Ha a munkáltató azt szeretné, hogy a képzés teljes költségét ténylegesen ő viselje, akkor figyelembe kell vennie a munkavállalót terhelő közterheket is. Amennyiben ezeket is átvállalja, a juttatás megfelelő bruttó összegét úgy kell meghatározni, hogy a levonásokat követően a képzés finanszírozásához szükséges összeg rendelkezésre álljon. Ha viszont a munkáltató csak a meghatározott bruttó juttatást biztosítja, a munkavállalót terhelő szja és társadalombiztosítási járulék ezt az összeget csökkenti.
Nem pénzbeli támogatásnál külön kérdésként jelentkezhet, hogy a munkáltató a juttatásból nem tudja közvetlenül levonni az adóelőleget. Ilyenkor is meg kell állapítani a fizetendő közterheket, és a vonatkozó szabályok szerint kell rendezni a munkavállalót terhelő összegeket.
Iskolarendszerű képzéshez kapcsolódó utazás, szállás vagy étkezés esetében szintén számolni kell azzal, hogy ezek nem kezelhetők automatikusan hivatali, üzleti utazás költségeként. Emiatt az ilyen kiadások munkáltató általi átvállalása is adóköteles jövedelmet eredményezhet.
Iskolarendszeren kívüli képzés: mikor nincs adófizetés?
Lényegesen kedvezőbb lehet az adókezelés, ha a munkavállaló iskolarendszeren kívüli képzésen vesz részt.
Az Szja tv. 4. § (2a) bekezdés a) pontja alapján nem keletkezik bevétel a magánszemélynél többek között akkor, ha a tevékenységében közreműködő személy számára olyan szolgáltatást biztosítanak, amelynek igénybevétele a munkavégzés vagy a tevékenység ellátásának keretében, annak feltételeként történik. A törvény ebbe a körbe kifejezetten beleérti az iskolarendszeren kívüli képzést és a betanítást is.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az iskolarendszeren kívüli képzés a munkavégzéshez szükséges, illetve igazolhatóan a munkáltató tevékenységéhez és gazdasági érdekeihez kapcsolódik, annak finanszírozása nem keletkeztet adóköteles bevételt a munkavállalónál.
Tipikus példát jelentenek a kötelező szakmai továbbképzések, illetve a munkakör ellátásához szükséges új eljárások, rendszerek vagy technológiák elsajátítására szolgáló tanfolyamok. Ugyancsak ide sorolhatók például a rendszeresen megtartott elsősegély-, tűz- vagy munkavédelmi képzések.
A nyelvtanfolyamok esetében is alkalmazható ez a szabály, ha a nyelvtudás ténylegesen szükséges a munkavégzéshez. Ha például a munkavállaló feladataihoz külföldi ügyfelekkel vagy partnerekkel kell kommunikálnia, és ezért a nyelvismeret a munkakör ellátásához szükséges, a munkáltató által biztosított képzés költsége megfelelő feltételek mellett nem eredményez bevételt a munkavállalónál.
Ezzel szemben, ha a munkáltató olyan iskolarendszeren kívüli képzést finanszíroz, amely nem kapcsolódik a munkavégzéshez, és a megszerzett ismeret nem szükséges a munkaköri feladatok ellátásához, az Szja tv. 4. § (2a) bekezdésének kedvező szabálya nem alkalmazható. Ilyenkor a képzés költségének átvállalása a magánszemélynél bevételt eredményezhet, amelynek adózását a felek között fennálló jogviszony alapján kell meghatározni.
Az iskolarendszeren kívüli, munkavégzéshez kapcsolódó képzés esetében az ahhoz szükséges utazás hivatali, üzleti utazásnak minősülhet.
Ha ennek feltételei fennállnak, a munkáltató által megtérített utazási és szállásköltséget az Szja tv. szabályai szerint nem kell feltétlenül bevételként figyelembe venni. Saját gépkocsi használata esetén kiküldetési rendelvény alapján is történhet költségtérítés, az igazolás nélkül elszámolható mérték figyelembevételével.
Az üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés azonban eltérően kezelendő. A külön biztosított étkezés az Szja tv. 70. §-ában meghatározott feltételek mellett egyes meghatározott juttatásként adózhat, amely után a közterheket a munkáltató vagy más kifizető viseli.
Tanulmányi szerződés
A munkáltató és a munkavállaló tanulmányi szerződést is köthet. Ennek keretében a munkáltató támogatást nyújt a tanulmányok elvégzéséhez, a munkavállaló pedig vállalja, hogy a megállapodásban meghatározott tanulmányokat folytatja, és a képzettség megszerzését követően a támogatás mértékével arányos ideig – legfeljebb öt évig – nem szünteti meg felmondással a munkaviszonyát.
Tanulmányi szerződés kizárólag munkáltató és munkavállaló között köthető az Mt. szabályai szerint, és azt írásba kell foglalni. Más munkavégzésre irányuló jogviszonyban – például megbízási jogviszonyban – létrejöhet hasonló tartalmú megállapodás, arra azonban nem a Munka Törvénykönyvének tanulmányi szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Fontos korlátozás, hogy nem köthető tanulmányi szerződés olyan tanulmányok elvégzésére, amelyekre a munkáltató a munkavállalót kötelezte. Ha tehát egy képzés elvégzése a munkáltató utasítása alapján kötelező, arra nem lehet tanulmányi szerződést alapítani.
A tanulmányi szerződés önmagában nem biztosít adómentességet. Az adókötelezettséget továbbra is az alapján kell meghatározni, hogy milyen képzésről és milyen juttatásról van szó. Egy iskolarendszerű képzés tandíja tehát pusztán attól nem válik adómentessé, hogy a munkáltató és a munkavállaló tanulmányi szerződést kötött. Ugyanígy egy, a munkavégzéshez szükséges iskolarendszeren kívüli képzés finanszírozása tanulmányi szerződés nélkül is lehet olyan juttatás, amely a magánszemélynél nem eredményez bevételt.
Speciális adómentességek
Az Szja törvény egyes, külön meghatározott képzési támogatások esetében kifejezett adómentességet biztosít.
Ide tartozhat például a pedagógus szakvizsgára történő felkészülés vagy továbbképzés meghatározott forrásból finanszírozott részvételi díja és kapcsolódó költsége, valamint bizonyos, jogszabály alapján biztosított szakkönyvtámogatás.
Szintén adómentes lehet az államháztartás valamely alrendszerének költségvetéséből vagy európai uniós pénzügyi alapból támogatott egyes felnőttképzésekhez, munkaerőpiaci képzésekhez és programokhoz kapcsolódó képzési támogatás, szolgáltatás, étkezés, közlekedés, szállás, költségtérítés vagy megélhetési támogatás, ha az Szja törvényben meghatározott feltételek teljesülnek.
Külön adómentességi szabály vonatkozik többek között egyes ösztöndíjakra is. Ilyen lehet például a közhasznú alapítvány által, annak közhasznú céljával összhangban tanulmányokra, kutatásra vagy külföldi tanulmányútra folyósított támogatás, illetve bizonyos külföldi tanulmányokhoz kapcsolódó, külföldről kapott ösztöndíj.
Összefoglalás
A munkáltató által finanszírozott képzések adózásánál elsőként azt kell meghatározni, hogy iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli képzésről van-e szó. Iskolarendszerű képzés esetén a munkáltató által átvállalt költség főszabály szerint a magánszemély adóköteles jövedelmének minősül, és az adókötelezettséget a felek között fennálló jogviszony alapján kell meghatározni.
Ezzel szemben a munkavégzéshez szükséges iskolarendszeren kívüli képzés költségének biztosítása az Szja tv. 4. § (2a) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételek teljesülése esetén nem keletkeztet bevételt a magánszemélynél. Emiatt nemcsak a képzés formáját, hanem annak munkakörrel, illetve a kifizető tevékenységével fennálló kapcsolatát is vizsgálni kell.
A tanulmányi szerződés megkötése önmagában nem változtatja meg a képzés adójogi megítélését. Emellett külön kell vizsgálni a képzéshez kapcsolódó utazás, szállás, étkezés és egyéb járulékos költségek kezelését, mivel ezekre eltérő adózási szabályok vonatkozhatnak.
A munkáltatónak ezért célszerű már a képzés finanszírozása előtt tisztáznia annak jellegét, a munkavégzéssel való kapcsolatát, valamint azt, hogy pontosan mely költségeket vállalja át. Ezzel elkerülhető, hogy egy adómentesnek gondolt képzési támogatás után utólag adó- és járulékfizetési kötelezettség keletkezzen.