Magyarországon minden olyan vállalkozásnak és cégcsoportnak ismernie kell a transzerárazár szabályokat, akik a kapcsolt vállalkozásaikkal szerződést kötnek szolgáltatásnyújtásra, termékértékesítésre vagy esetleg kölcsönügyleteket hajtanak végre egymás között.
Minden vállalkozásnak figyelemmel kell lennie a transzferár szabályokra?
A hazai, naptári éves beszámolást alkalmazó vállalkozások figyelme az üzleti év lezárása után a beszámoló és a társasági adóbevallás elkészítésére irányul, amelynek határideje május vége. Ezt követően a 2024-es transzferár dokumentáció előkészítése válik aktuálissá. Ezzel párhuzamosan a transzferár szabályok betartásához szükséges teendők is felmerülnek azon vállalkozások számára, amelyekre ezek a kötelezettségek vonatkoznak. Bizonyos vállalkozásokra nem terjednek ki a transzferár előírások, míg másoknak elegendő a beszámoló alátámasztása céljából foglalkozniuk a témával. Egy harmadik csoportnak viszont el kell készítenie a hazai és nemzetközi előírásokkal összhangban álló többszintű transzferár dokumentációt, valamint a kapcsolódó adatszolgáltatást is teljesíteniük kell a meghatározott határidőig.
A naptári évtől eltérő üzleti évet alkalmazó vállalkozások esetében a transzferárra vonatkozó kötelezettségek a saját beszámolójuk és társasági adóbevallásuk elkészítési határidejéhez igazodnak. Jelen időszakban különösen fontos kérdéssé vált annak megállapítása, hogy egy adott vállalkozás érintett-e a transzferár szabályozásban. Ennek első lépése annak tisztázása, hogy az adott vállalkozás – vagyis az adózó – kapcsolt vállalkozásnak minősül-e, és ezáltal köteles-e figyelembe venni a transzferár előírásokat. Amennyiben egy vállalkozás nem áll kapcsolatban más céggel ilyen formában, úgy a transzferár szabályozás nem vonatkozik rá.
A kapcsoltság megállapítása és a kapcsolt vállalkozások körének feltárása összetett feladat. Transzferárazási szempontból a társasági adótörvény (Tao tv.) kapcsolt vállalkozás fogalma az irányadó, amely összhangban áll a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) meghatározásaival. A Tao tv. a Ptk. többségi befolyás definíciójára alapozza a kapcsolt vállalkozás fogalmát. Ennek értelmében kapcsoltság jön létre, ha egy adózó egy másik személyben, illetve egy másik személy az adózóban közvetlen vagy közvetett többségi befolyással rendelkezik. Emellett akkor is fennáll a kapcsoltság, ha egy harmadik személy mindkettőjük felett többségi befolyást gyakorol. A kapcsoltság megállapítása során a közvetlen hozzátartozók szavazatait is figyelembe kell venni.
A többségi befolyás tipikusan akkor áll fenn, ha egy vállalkozás valamely tulajdonosa több mint 50%-os szavazati joggal rendelkezik. Ezen felül akkor is kapcsoltság keletkezik, ha egy tulajdonosnak jogában áll a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottsági tagok többségét kinevezni és visszahívni, illetve ha egy vállalkozás tényleges irányítási jogokkal rendelkezik egy másik felett, függetlenül attól, hogy a szavazati arány eléri-e az 50%-ot. Ez utóbbi helyzetet a Ptk. meghatározó befolyásként definiálja. Gyakori példa az is, amikor egy magánszemély vagy hozzátartozóinak csoportja rendelkezik a szavazatok többségével, így az adott vállalkozás kapcsolt vállalkozásnak minősül.
A kapcsoltság megállapításánál először cégenként kell meghatározni a többségi befolyást, figyelembe véve a közvetlen hozzátartozók körét és a tulajdonosi viszonyokat. A közvetlen többségi befolyás fennállásán túl közvetett befolyás is létrejöhet, ha egy személy saját vállalkozása révén, illetve közvetlenül, hozzátartozóival együtt egy másik vállalkozásban is meghatározó befolyással rendelkezik. Ha ez a befolyás meghaladja az 50%-ot, akkor a többségi szavazati jogot az adott személy birtokolja, ha pedig kevesebb, mint 50%, akkor annak arányában illeti meg őt a befolyás.
A Tao tv. egyértelműen kimondja, hogy kapcsolt vállalkozásnak minősül egy magyar vállalat és külföldi fióktelepe, valamint egy külföldi vállalat és magyarországi fióktelepe. Fontos azonban kiemelni, hogy a kisvállalkozásokra vonatkozó mentesség nem terjed ki a fióktelepekre, tehát ezekre a transzferár szabályok alkalmazandók.
Kapcsolt vállalkozássá válhat egy vállalkozás akkor is, ha egy magánszemély egyszerre ügyvezető több kapcsolt vállalkozásban. Ebben az esetben a családi kapcsolatok nem relevánsak, kizárólag a magánszemély személye számít. Ugyanakkor a cégvezetői pozíció betöltése nem eredményez kapcsolt vállalkozási viszonyt, mivel a cégvezetők jogilag nem rendelkeznek teljes körű döntési jogkörrel, hanem a tulajdonosok iránymutatásait kell követniük.
Összességében megállapítható, hogy a transzferár szabályok betartása kizárólag azon vállalkozások számára releváns, amelyek rendelkeznek kapcsolt vállalkozással. Azok a vállalkozások, amelyek nem állnak ilyen kapcsolatban, mentesülnek ezen előírások alól.
Milyen esetben kell transzferár kiigazítást alkalmazni?
Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek rendelkeznek kapcsolt partnerrel, meg kell vizsgálniuk, hogy a tárgyévi adóévben létezett-e üzleti kapcsolat a kapcsolt vállalkozások között. Ha nem történt ilyen kapcsolat, akkor a transzferár szabályok szerinti szokásos piaci ár megállapításával kapcsolatban további teendő nincs. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a kapcsolt felek között számlázott termékértékesítések, szolgáltatások és pénzügyi ügyletek mellett létezhetnek úgynevezett ingyenes, nem számlázott ügyletek is. Ezek szóbeli szerződésnek minősülnek, és vonatkozhatnak rájuk a szokásos piaci ár megállapítási és adóalap korrekciós szabályok.
Ilyen helyzet állhat elő például akkor, ha egy vállalkozás ugyan nem számláz ügyletet kapcsolt vállalkozása felé az adóév során, de egyik kapcsolt fél olyan költséget számol el, amely egy másik kapcsolt vállalkozás javára hasznosul. Például, ha egy vállalkozás székhelyszolgáltatást biztosít egy másik kapcsolt fél számára, azaz lehetővé teszi, hogy az ingyenesen bejelenthesse székhelyét az adott telephelyen. Hasonlóképpen, ha egy cég ingyenesen nyújt szolgáltatást egy másik kapcsolt vállalkozásnak – például ha egy ügyvezető, aki mindkét cégben vezető tisztséget tölt be, csak az egyik cégtől kap jövedelmet –, akkor az egyik vállalkozás ingyenesen nyújt menedzsment szolgáltatást a másik kapcsolt félnek. Ide tartoznak az ingyenes termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások, management fee-k és kamatmentes kölcsönök. Ezekben az esetekben a transzferár szabályok alkalmazása kötelező.
A transzferár szabályok minden olyan vállalkozásra vonatkoznak, amelynek az adóév során volt kapcsolt ügylete. Ha az alkalmazott ár nem felel meg a szokásos piaci árnak, akkor a kapcsolt vállalkozások kötelesek transzferár kiigazítást végrehajtani. Ennek egyik módja az adóalap korrekció. Az adóalap növelése kötelező, ha a szokásos piaci ár alkalmazásával magasabb adóalap keletkezett volna, mint az alkalmazott ár mellett. Ugyanakkor lehetőség van az adóalap csökkentésére is, ha a szokásos piaci ár alkalmazása mellett az adóalap alacsonyabb lett volna, és az ehhez szükséges feltételek teljesülnek.
A hazai jogszabályok lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a transzferár kiigazítás a számviteli törvény szabályai szerint történjen. Azon kapcsolt vállalkozások, amelyeknél a szokásos piaci ár és az alkalmazott ár eltérést mutatott, élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy az egymás közötti szerződéseikben rögzített árakat év végén korrigálják. Ez korrekciós számlával történhet, amely az eredeti ügyleti ellenérték módosítását szolgálja. Ezzel elkerülhető a Tao tv. szerinti adóalap módosítás.
A nemzetközi cégcsoportok és bizonyos hazai vállalkozások gyakran alkalmazzák ezt a módszert, mivel az üzleti év lezárultával már több információ áll rendelkezésükre. Az éves iparági és saját jövedelmezőségi adataik alapján pontosabban meghatározhatják a szokásos piaci árakat és tendenciákat.
Összességében elmondható, hogy a vállalkozások szerződéseikben szabadon határozhatják meg áraikat, azonban ha kapcsolt vállalkozásaikkal nem a független felek között szokásos piaci árakhoz igazodva alakítják ki árazásukat, akkor adóalap kiigazítás válhat szükségessé az adott ügylet vonatkozásában.
Milyen módon kell a szokásos piaci ár meghatározást, az alkalmazott árral az összehasonlítást elvégezni?
A transzferárazás elsődleges célja a szokásos piaci ár meghatározása. Annak megállapítása, hogy az alkalmazott ár megfelel-e a szokásos piaci árnak, a törvényben előírt módszerek egyikével történhet. A jogszabályok kiemelten preferálják a belső összehasonlításokat, vagyis azt, amikor a vizsgált vállalkozás független felek felé is értékesít hasonló terméket vagy nyújt hasonló szolgáltatást. Ebben az esetben a független fél felé alkalmazott ár közvetlen összehasonlítási alapot biztosít.
Ha a vizsgált vállalkozás kapcsolt körben értékesít, de egy másik kapcsolt vállalkozás független fél felé is végez hasonló ügyleteket, akkor ez a második legjobb adatforrás az összehasonlításhoz. Amennyiben egyik előző eset sem áll fenn, a szokásos piaci ár meghatározása egy objektív, független vállalkozások ügyleteit érintő összehasonlító minta létrehozásával végezhető el.
A tipikus ügyletek tipikus módszereket igényelnek, míg az atipikus ügyletek esetében speciális eljárás szükséges. Az egyik legelterjedtebb módszer az összehasonlító árak módszere, amely különösen alkalmazható ingatlanügyleteknél, kamatok és jogdíjak esetében. Ennek lényege, hogy a szerződéskötés időpontjában rendelkezésre álló piaci információk alapján kerül meghatározásra és alátámasztásra a szokásos piaci ár, figyelembe véve az adott időszak piaci tényezőit és gazdasági körülményeit.
Ebben az összefüggésben kiemelten fontos az időtényező és az információs spektrum széleskörű figyelembevétele. Az elemzés során az ügylet minden releváns tényezőjét, az összehasonlító minta releváns jellemzőit valós időben, a szerződéskötés időpontjában kell megvizsgálni. A mai piaci viszonyok mellett a piaci információk real-time beszerzése elengedhetetlen, mivel egy év vagy akár fél év elteltével a piaci trendek, gazdasági helyzetek és árazási környezet jelentősen megváltozhatnak.
A korszerű piaci információk feldolgozásához egyre nagyobb szerepet kap a mesterséges intelligencia alapú szoftveres támogatás, amely lehetővé teszi az információk mélyrehatóbb és szélesebb körű elemzését. Ezáltal az ügyletek alátámasztása pontosabbá és megalapozottabbá válik.
Szinte minden módszer esetében kötelező az interkvartilis tartomány alkalmazása, vagyis a szokásos piaci ártartomány meghatározása. Egy másik jellemző módszer a nyereségmegosztásos módszer, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén alkalmazható. Ez a módszer a kapcsolt vállalkozások által közösen elért nyereséget osztja meg a funkciók, erőforrások és kockázatok arányában, és ezáltal biztosítja a szokásos piaci nyereség meghatározását.