Jelen írásunkban a közösségi média felületein aktívan tevékenykedő és ott jövedelmet realizáló befolyásoló véleményformálók – közismert nevükön influenszerek – személyi jövedelemadóval (Szja), járulékfizetéssel és szociális hozzájárulási adóval (Szocho) kapcsolatos kötelezettségeit tekintjük át. Az általános forgalmi adóval (áfa) összefüggő kérdésekkel egy különálló elemzésben foglalkozunk.
Az adózási kötelezettségek megítélése kizárólag a jövedelemszerzés teljes körülményrendszerének, továbbá a felek között létrejött szerződések és kapcsolódó dokumentumok alapos ismeretében lehetséges, ezért – konkrét jogeset hiányában – az alábbiakban kizárólag az alapvető összefüggések bemutatására szorítkozunk.
A közösségi média előretörésének következményeként egyre többen jutnak jövedelemhez azáltal, hogy olyan tartalmakat hoznak létre, amelyek széles közönséghez jutnak el, és ezek után a tartalomkészítők meghatározott számú megtekintés vagy kattintás nyomán bevételben részesülnek a közösségi média platformjaitól – például a Facebook, YouTube, TikTok, Google és más hasonló szolgáltatók részéről.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az influenszer nem kizárólag a közösségi felületektől szerezhet bevételt, hanem termékgyártó vagy szolgáltatást nyújtó gazdasági szereplők is megbízást adhatnak számára. E megbízások célja, hogy a márkaismertség és termékforgalom növelése érdekében az adott célcsoporthoz eljuttassák a bemutatni kívánt terméket vagy szolgáltatást.
Az influenszer tevékenysége díjazás fejében is történhet, például amikor saját közösségi médiafelületein ismerteti és népszerűsíti valamely gazdasági társaság termékét vagy szolgáltatását. Emellett azonban térítésmentes együttműködések is előfordulnak: az influenszer kipróbálás céljából terméket vagy szolgáltatást kap, és ezekről tapasztalatait teszi közzé a közösségi oldalain vagy videómegosztó portálokon.
Az influenszeri tevékenység többféle jogi formában is folytatható, így különösen:
-
adószámmal rendelkező magánszemélyként,
-
megbízási jogviszony keretében,
-
egyéni vállalkozóként,
-
társas vállalkozóként.
Amennyiben az influenszer a jövedelmet magánszemélyként vagy egyéni vállalkozóként szerzi meg, az adókötelezettségek teljesítése során a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja törvény) rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvény értelmében önálló tevékenységből származó jövedelem esetén annak az államnak van adóztatási joga, amelyben a magánszemély adóügyi illetőséggel bír. Abban az esetben viszont, ha a magánszemély az önálló tevékenységét állandó telephely (állandó bázis) útján végzi, úgy az adókötelezettség azon államhoz köthető, amelyben ez a telephely található.
Ennek megfelelően, ha a magánszemély Magyarországon rendelkezik adóügyi illetőséggel, és tevékenységét is belföldön végzi, akkor az ebből származó jövedelem után a magyar adójogszabályok szerinti adófizetési kötelezettség Magyarországon keletkezik.
Magánszemélyként végzett tevékenység adózása
A továbbiakban azon influenszerek adózási kötelezettségeit tekintjük át, akik magánszemélyként (nem egyéni vállalkozóként) végzik tevékenységüket, akár adószámmal rendelkező magánszemélyként, akár megbízási szerződés keretében. Általános szabályként rögzíthető, hogy a magánszemély minden jövedelme adóköteles, kivéve, ha azt törvény kifejezetten mentesíti az adó alól. Az Szja alapját az adóköteles bevételből, a törvény által engedélyezett levonások figyelembevételével meghatározott jövedelem és az adóalap-növelő tételek összege alkotja.
A személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség független attól, hogy a jövedelmet Magyarországon realizálják-e, vagy az külföldi bankszámlán kerül jóváírásra. Nem befolyásolja továbbá az sem, hogy a magánszemély a közösségi platformon végzett tevékenységéért készpénzben, utalványban, természetben nyújtott szolgáltatás vagy átváltható vagyoni érték formájában részesül-e ellenértékben.
Az adókötelezettség megítélése szempontjából a jövedelem jogcíme a magánszemély és a jövedelmet juttató fél közötti jogviszony, illetve a jövedelemszerzés körülményei alapján határozható meg. A törvény tételesen felsorolja a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek körét. Amennyiben az influenszer tevékenysége nem szerepel az Szja törvény 24. §-ában, úgy az önálló tevékenységként adóztatható.
Annak eldöntése, hogy az adott tevékenység végezhető-e magánszemélyként, vagy egyéni vállalkozás keretében szükséges ellátni, az egyéni vállalkozásról szóló 2009. évi CXV. törvény (Evectv.) alapján történik. Eszerint üzletszerűen – tehát rendszeresen, vagyonszerzés céljából és saját kockázatra – végzett gazdasági tevékenység csak egyéni vállalkozói formában folytatható.
A fentiek ismeretében megállapítható, hogy ha az influenszer nem egyéni vállalkozóként, hanem megbízási szerződés alapján – ám nem munkaviszonyban – végzi tevékenységét, akkor a jövedelem önálló tevékenységként adózik.
A bevétel összegének meghatározása egyszerűbb, ha az forintban kerül jóváírásra a magánszemély bankszámláján. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy a közösségi médiában végzett tevékenység ellentételezése külföldi cégektől származik, és így idegen valutában érkezik. Ilyen esetben a bevételt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalos árfolyamán kell forintra átváltani, a jóváírás napján érvényes árfolyam alapján, vagy – ha az kedvezőbb – a megelőző hónap 15. napján érvényes árfolyam szerint.
Abban az esetben, ha a tevékenység ellenértéke nem pénz, hanem termék vagy szolgáltatás formájában realizálódik, a bevétel szokásos piaci értéken veendő figyelembe. Az ilyen érték meghatározása nem mindig egyértelmű, különösen akkor, ha az adott vagyoni érték nem rendelkezik konkrét forgalmi árral, de meghatározott termékekre vagy szolgáltatásokra beváltható. Ilyen esetekben a juttatás értékének alátámasztása érdekében célszerű a terméket átadó társaságtól hivatalos igazolást beszerezni.
A bevételt igazoló dokumentumok letöltése, rendszerezése és megőrzése a magánszemély kötelessége, mivel ezek alapozzák meg a jövedelem és az adóalap helyes meghatározását. Az Szja törvény 3. számú mellékletének előírásai alapján lehetőség van arra, hogy a magánszemély a bevétellel szemben ténylegesen felmerült és szabályszerűen igazolt költségeket számoljon el. Amennyiben nem kíván vagy nem tud tételes költségelszámolást alkalmazni – például mert nem rendelkezik elegendő számú bizonylattal –, akkor a jövedelmet a bevétel 90%-ában kell megállapítani.
Szabályszerű kiadásnak az olyan költség minősül, amely Áfa törvény szerinti számlával igazolható – feltéve, hogy az adott termék vagy szolgáltatás értékesítője számlaadási kötelezettséggel bír. Egyéb esetekben csak olyan bizonylat fogadható el, amely minden a költség összegének meghatározásához szükséges adatot tartalmaz (például az összeget és a pénznemet).
Nem minősül elismert költségnek – kivéve, ha erre vonatkozóan a törvény eltérően rendelkezik – az olyan kiadás, amely a magánszemély saját vagy családi szükségletének kielégítését szolgálja, vagy olyan vagyontárgy megszerzésére, fenntartására, működtetésére, felújítására, karbantartására irányul, amely nem kapcsolódik közvetlenül a jövedelemszerző tevékenységhez.
Amennyiben a jövedelem belföldi kifizetőtől érkezik, és pénzben történik a kifizetés, az adókötelezettség szempontjából kedvezőbb helyzet alakul ki. Ebben az esetben a magánszemély a kifizető részére adóelőleg-nyilatkozatot ad, a kifizető pedig a nyilatkozat alapján megállapítja és levonja az adóelőleget, majd adatot szolgáltat a 08-as bevallás keretében. Ennek eredményeként a jövedelem és az abból levont adóelőleg automatikusan szerepel a NAV által készített bevallási tervezetben. Ilyen esetben az influenszernek csupán annyi a teendője, hogy a jövedelemigazolást megőrzi, és az adóbevallás során ellenőrzi az adatok helyességét.
Ezzel szemben, ha a jövedelem természetben – például termék vagy szolgáltatás formájában – érkezik, az adóelőleg levonása általában nem lehetséges. Amennyiben a juttató magyar kifizetőnek minősül, akkor a juttatás hónapjában köteles lenne az Szja-előleget levonni. Ha azonban nincs lehetőség az adóelőleg levonására (mert nincs egyéb rendszeres pénzbeli kifizetés), akkor a kifizető ezt jelzi a 08-as bevallásban, és köteles tájékoztatni a magánszemélyt, hogy az adóelőleg megfizetésének kötelezettsége őt terheli. Ezen kötelezettség teljesítésének határideje a tárgynegyedévet követő hónap 12. napja.
A magánszemély mentesül az adóelőleg fizetése alól, ha az év elejétől összesítve, illetve az adott adóévben külön-külön sem haladja meg a megállapított előleg összege a 10 000 forintot. [Szja tv. 46. § (9)]
Ez a szabályozás azonban nem teszi vonzóvá a termékben történő juttatást, mivel az adólevonás adminisztratív akadályba ütközik. Ilyen esetben érdemes megfontolni a juttatás bruttó kezelését, azaz olyan összegű jövedelem elszámolását, amelyből az adóelőleg levonása után a nettó érték megegyezik az átadott termék vagy szolgáltatás Áfával növelt szokásos piaci értékével.
Külföldről származó bevételek esetén
Az influenszernek még körültekintőbb eljárásra van szüksége, mivel a külföldi társaság nem minősül magyar jogszabályok szerinti kifizetőnek. Ebből következően a teljes adókötelezettség – azaz a jövedelem jogcímének meghatározása, az adóalap kiszámítása, az adóelőleg megfizetése, a bevallás benyújtása – a magánszemély felelőssége.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében az adókötelezettség magában foglalja az adóalap és az adó megállapítását, a bevallást, az adóelőleg-fizetést, a nyilvántartás vezetését, a bizonylatok kiállítását, az adatszolgáltatást, valamint az iratok megőrzését – mindez a jövedelmet szerző magánszemély és az esetleges közreműködő kifizető feladata a vonatkozó törvényi előírások szerint.
Külföldi bevétel esetén tehát a magánszemély feladata az, hogy a jövedelem jogcímének és összegének meghatározása után, az év során negyedévente kiszámítsa az Szja előleget, gondoskodjon annak megfizetéséről, majd az éves bevallásban szerepeltesse azt, mivel a külföldi jövedelem nem jelenik meg automatikusan a NAV bevallási tervezetében.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az adóhatóság később ne szerezhetne tudomást a külföldi jövedelemről. Fontos tudni, hogy a külföldi kifizetők a jövedelem jogcíméről, az összegről és az illetőségről adatot szolgáltatnak a saját országuk adóhatóságának, amely azt az együttműködési megállapodások alapján továbbítja a magyar adóhatóság részére. Az adatszolgáltatás alapját az OECD és/vagy az EGT tagállamai közötti egyezmények képezik. Az Európai Unióban ez a DAC1 irányelv alapján történik, míg az OECD által kidolgozott CRS (Common Reporting Standard) és az ennek megfelelő DAC2 uniós szabályozás a pénzügyi számlákra vonatkozó információcserét szabályozza.
Amennyiben a magánszemély elmulasztja e jövedelmek bevallását, és az adóhatóság később külföldi adatszolgáltatás alapján észleli ezt, támogató jellegű eljárást indít, amely során tájékoztatja az adózót az eltérésről. Ilyen esetben lehetőség nyílik az önellenőrzés keretében a bevallás utólagos módosítására.
Társadalombiztosítási kötelezettség és szociális hozzájárulási adó
A személyi jövedelemadó szempontjából ugyan nem bír lényeges jelentőséggel, hogy az influenszer tevékenységét önállóan vagy megbízási jogviszonyban látja el, hiszen mindkét esetben az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ezzel szemben járulék- és szociális hozzájárulási adó tekintetében már meghatározó, hogy a felek között fennáll-e biztosítási jogviszony. Ezért minden esetben első lépésként azt szükséges megállapítani, hogy a jövedelmet kifizető személy vagy társaság foglalkoztatónak, a magánszemély pedig biztosítottnak tekinthető-e.
Amennyiben a felek munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítenek, azt vizsgálni kell a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezek fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj. törvény) rendelkezései alapján. E törvény szerint díjazás ellenében végzett, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében biztosítási jogviszony akkor jön létre, ha az adott hónapban elért, járulékalapot képező jövedelem eléri a minimálbér harminc százalékát, vagy naptári napokra vetítve annak harmincad részét. [Tbj. 6. § (1) f) pont]
Magyarországi foglalkoztató esetén megbízási jogviszony fennállásakor a kifizető köteles a járulékalapot képező jövedelemből megállapítani, levonni, bevallani és befizetni a 18,5%-os társadalombiztosítási járulékot. Ezen felül, a 2018. évi LII. törvény alapján, köteles megfizetni a 13%-os szociális hozzájárulási adót is, amely a kifizetőt terheli.
Külföldi társaságtól származó bevétel esetén, amennyiben a tevékenység munkavégzésre irányuló jogviszony keretében valósul meg, és a külföldi fél nem teljesíti a foglalkoztatót terhelő adó- és járulékkötelezettségeket, akkor ezek elmulasztásáért a magánszemély válik felelőssé. Alapesetben a külföldi munkáltatónak kellene megállapítania és levonnia a társadalombiztosítási járulékot, továbbá bejelentést, bevallást és befizetést teljesítenie az erre kijelölt magyarországi pénzügyi képviselő (vagy adózási ügyvivő) útján – ennek hiányában pedig közvetlenül, saját maga. Ehhez előzetesen be kell jelentkeznie az állami adó- és vámhatóságnál, és kérnie kell nyilvántartásba vételét foglalkoztatóként.
Reálisan azonban elmondható, hogy a külföldi platformokon működő társaságok ezen kötelezettségeknek csak ritkán tesznek eleget. Ezt felismerve a Tbj. törvény akként rendelkezik, hogy ha a külföldi vállalkozás nem jelöl ki Air. szerinti képviselőt, illetve nem tesz eleget bejelentkezési kötelezettségének, úgy a biztosítással összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettség a természetes személyt – azaz az influenszert – terheli. A törvény szerint az e kötelezettségek elmulasztásából fakadó jogkövetkezmények (a mulasztási bírság és adóbírság kivételével) szintén a foglalkoztatottat terhelik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ilyen esetekben az influenszernek kell a társadalombiztosítási járulékot, valamint a Szocho-t saját maga után megállapítania, bevallania és megfizetnie, minden tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig. A kötelezettség teljesítéséhez a 08INT nyomtatvány használata szükséges. Itt is kiemelendő az Szja törvény speciális szabálya, amely szerint, ha a magánszemély saját maga fizeti meg a Szocho-t, akkor az Szja-alap meghatározásánál a jövedelmet a Szocho-val csökkentett összeg figyelembevételével kell kiszámítani.
Mivel a társadalombiztosítási járulék és a Szocho alapja az Szja-előleg alapjául szolgáló jövedelem, mindhárom kötelezettség ugyanazon adóalap alapján kerül meghatározásra, bevallásra és megfizetésre.
Amennyiben a felek között nem jön létre biztosítási jogviszony – például ha a magánszemély kizárólag saját készítésű fotókat értékesít egy platformon keresztül –, akkor a külföldről származó jövedelem után a Szocho megfizetése szintén a magánszemély kötelezettsége, kifizető hiányában. A Szocho törvény szerint ilyen esetekben – tehát ha az Szja törvény szerinti önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelem külföldi kifizetőtől származik, és az a Tbj. szerint nem képez járulékalapot – az adó fizetésére a természetes személy kötelezett. [Szocho tv. 3. § (1)–(2)]
A biztosítási jogviszony megléte vagy hiánya lényeges különbségeket eredményez a bevallási kötelezettség tekintetében is. Amennyiben nincs járulékfizetési kötelezettség, a Szocho-t nem havi rendszerességgel, és nem a 08INT nyomtatványon kell teljesíteni. Ebben az esetben a Szocho-t az Szja-előleghez hasonlóan, negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetni. A bevallás azonban csak az adóévet követően, a magánszemély éves Szja-bevallásában esedékes. E bevallás benyújtásának határideje a következő év május 20-a.
Egyéni vállalkozóként végzett tevékenység rövid összefoglalása
A 2009. évi CXV. törvény, amely az egyéni vállalkozásról és az egyéni cégről rendelkezik, kimondja, hogy Magyarország területén természetes személy a szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó általános szabályok szerint akkor végezhet üzletszerű – tehát rendszeresen ismétlődő, haszonszerzést célzó, saját gazdasági kockázatra épülő – gazdasági tevékenységet, ha azt egyéni vállalkozóként folytatja.
Az egyéni vállalkozók az adókötelezettségeiket kétféle adózási rendszer szerint teljesíthetik:
-
a vállalkozói személyi jövedelemadózás szabályai szerint (tételes adózás), vagy
-
az átalányadózás alkalmazásával.
Tételes adózás választása esetén az egyéni vállalkozó három szinten fizet személyi jövedelemadót:
-
A saját munkájáért kapott díj – azaz a vállalkozói kivét – után. Ez a kivét a vállalkozó által végzett tevékenység személyes ellentételezése (lényegében a saját „bére”), amely az önálló tevékenységből származó jövedelmek közé sorolandó, annak ellenére, hogy teljes egészében jövedelemnek számít. [Szja tv. 16. § (4) bekezdés]
-
A vállalkozói kivét összege összevonás alá eső jövedelemnek minősül, így az Szja rendszerében adóalap-csökkentő kedvezmények vehetők igénybe, továbbá lehetőség van adóvisszatérítésre (például önkéntes nyugdíjpénztárba, nyugdíjbiztosításba vagy NYESZ számlára teljesített befizetések révén), ami mérsékli az adóterhet. Ez az összeg a vállalkozás költségei között is elszámolható, ezáltal csökkenti a vállalkozásból származó jövedelmet, mely után már csak a 9%-os adómértékű személyi jövedelemadó fizetendő. A kivét után társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség is keletkezik, még akkor is, ha kivét nem történik – ilyen esetben legalább a minimálbér, illetve a garantált bérminimum (amennyiben középfokú végzettséget igénylő főtevékenységről van szó) után kell a járulékot megfizetni. A szociális hozzájárulási adó (Szocho) vonatkozásában szintén megjelenik a minimum adóalap, amely a minimálbér (illetve garantált bérminimum) 112,5%-a.
-
A vállalkozási tevékenységből származó adóalap után – vagyis a vállalkozói jövedelem után – szintén 9% mértékű adót kell fizetni, amelyet a tárgyév bevételeinek és kiadásainak különbözete alapján kell meghatározni. Ezt az adót negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetni. [Szja tv. 49/B. § (9)]
A fennmaradó jövedelemrész – amely a korrekciós (növelő és csökkentő) tételek figyelembevételével számított vállalkozói osztalékalap – után az egyéni vállalkozó 15%-os Szja-t és 13%-os Szocho-t fizet. [Szja tv. 49/C.]
A Szocho fizetési kötelezettség addig áll fenn, amíg a magánszemély összevonás alá eső és külön adózó jövedelmeinek együttes összege nem éri el a minimálbér huszonnégyszeresét. Ez azt jelenti például, hogy egy havi 296 800 forintos vállalkozói kivét esetén annak tizenkétszerese (az éves összeg) figyelembe vehető a Szocho felső határának meghatározásához. [Szocho tv. 2. § (2)]
Átalányadózás egyéni vállalkozóként
Ha az influenszer a vállalkozói jövedelemadózás helyett az átalányadózást választja, erre évente, az egész adóévre vonatkozóan van lehetősége, amennyiben a tárgyévi bevétele nem haladja meg az éves minimálbér tízszeresét (2023-as adóévre vonatkozó értékhatár alapján). Ha az influenszer év közben kezdi, szünetelteti vagy szünteti meg tevékenységét, akkor ezt az értékhatárt időarányosan kell figyelembe venni.
Az Szja törvény 29. §-a szerint az átalányban megállapított jövedelem az összevont adóalap részét képezi, tehát adóalap-kedvezmények érvényesítésére jogosít. Ebben az adózási módban az egyéni vállalkozó a bevételből a törvényben meghatározott mértékű – jelen esetben 40%-os – átalányköltséget levonva számolja ki az adóköteles jövedelmét, vagyis a jövedelem a bevétel 60%-a lesz, bizonylat nélküli elszámolás mellett.
Amennyiben az átalányadózó vállalkozó éves jövedelme nem haladja meg az éves minimálbér felét, úgy ez a jövedelemrész adómentes, így az sem Szja, sem járulék, sem Szocho alapját nem képezi.
Az Szja tv. 46. § (9) bekezdése értelmében az adóelőleget negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig kell megfizetni, és az adóbevallásban negyedéves bontásban kell feltüntetni.
Járulék- és Szocho-fizetési kötelezettség az átalányadózás mellett
A társadalombiztosítási járulék és a szociális hozzájárulási adó összegét úgynevezett „göngyölítési” módszerrel kell kiszámítani. Ez azt jelenti, hogy az év elejétől a tárgynegyedév végéig megállapított Szja-köteles átalányjövedelem szolgál alapul, amelyből le kell vonni az előző negyedévekben már járulékalapként figyelembe vett összegeket, majd az így kapott értéket el kell osztani annyi hónappal, ahány hónapban a vállalkozói jogviszony – akár csak egyetlen napig is – fennállt.
A főfoglalkozású egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége legalább a minimálbér, illetve a garantált bérminimum után áll fenn, míg a mellékfoglalkozásban tevékenykedő vállalkozó csak a tényleges adóalap után köteles járulékot fizetni. Ez utóbbi különösen előnyös azon influenszerek számára, akik főállásuk mellett vállalkoznak.
A Szocho alapját a személyi jövedelemadó előleg alapjához igazodva kell meghatározni, azzal, hogy az Szja-mentes jövedelmek nem képezik a Szocho alapját sem. A főfoglalkozású egyéni vállalkozó esetében a Szocho alap legalább a minimálbér (vagy garantált bérminimum) 112,5%-a, ezért ha a göngyölítéses számítás alapján meghatározott alap ennél kisebb, a Szocho-t akkor is ez alapján a minimum összeg alapján kell megfizetni.
Összefoglalva:
Véleményünk szerint, ha a magánszemély nem köt megbízási szerződést a bevétel juttatójával olyan módon, hogy a megbízó elvégzi az adó és járulékokkal kapcsolatos levonási és bevallási kötelezettségeket, akkor ha az influenszeri bevételszerző tevékenység folytonos és üzletszerű, akkor az már vállalkozói tevékenységnek minősül, tehát egyéni vállalkozást vagy céget kell létre hozni és azon keresztül szerezhető szabályszerűen az influenszeri bevétel, valamint így biztosítható a számlaadási, valamint a adó és járulék bevallási kötelzettségek is. Minden más esetben az influenszer adóbírságot és pótlólagosan befizetendő adót kockázatat meg, hiába érkezik külföldről a bevétel, a NAV már a fontosabb országoktól kap adatokat a magyar magánszemélyeknek történő kifizetésekről (EU-s országok, USA, Kanada stb).
Különös esetekben elegendő lehet az adószámos magánszemélyként történő számlaadás is, de szigorúen kell vizsgálni ennek a lehetőségét is, valamint hogy a magánszemély a külföldi kifizető helyett lássa el az bejelentési és adóbevallási kötelezettségeket.